Hazánkban évrõl évre növekszik az érdeklõdés a matematika és alkalmazása iránt, és egyre többen törekszenek matematikai ismeretek elsajátítására. Az ezen igények kielégítését szolgáló ismeretterjesztõ munkában való részvételem során azt tapasztaltam, hogy nemcsak konkrét matematikai ismeretek elsajátytására jelentekezik társadalmi igény, hanem sok embert emelett- vagy esetleg elsõsorba - az a kérdés érdekel, hogy tulajdonképpen mi is a matemtaika, miben áll sajátos módszere, hogyan viszonylik más tudományokhoz, és mit nyújthat a különbözõ szakterületen dolgozóknak. Sokan vannak, akik a matematikai ismerettterjesztõ elõadásoktól és írásoktól nem azt várjaák, hgy azokból bizoyos számítási eljárásokat sajátítsanak el, hanem általános mûveltségüket akarják gyarapítani, látókörükiet kívánják szélesíteni.De még azok is, akiknek a matematikai módszerekre mindennapi munkájukban van szükségük, mielõtt vennék maguknak a nem kis csekély fáradtságot, hogy elmélyedjenek a matematika valamely konkrét ágának tanulmányozásában, szeretnék látni, hogy mit is várhatnak ettõl. ... Mindezen körülmények arra a meggyõzõdésre vezettek, hogy a matematikai és alkalmazási elvi kérdéseinek közérthetõ, de ugyanakkor e kérdéseket vaódi mélységükben felvetõ módon való ismertetése nagyon is idõszerû. Azomban ezekrõl az elvont kérdésekrõl széles körben beszélni nem könnyû feladat. Kerestem ezért annak a módját, hogyan lehet ezt az elvnt témát közelebb hozni az érdeklõdõkhöz. Ez a törekvés vezetett arra gondolatra, hgy a szókratészi dialógus-formával etgyek kísérletet.A szókratészi dialógus ugyanis nemcsak formájában , hanem tartalmában is dialektikus, hiszen a gondolatokat keletkezésükben, fejlõdésükben muatja be, az elvont gondolatokat mintegy dramatizája, ezáltala figyelmet ébren tartja, és a megértést megkönnyíti.

              Elsõ dialógusom témájául azta kérdést választottam, hogy "Mi a matematika?". E kérdés megvitatását azért is tartom fontosnak, mert iskolai matematikaoktatásunk még ma is messze van attól, hogy a matematikáról átfogó, helyes és korszerû képet alakítson ki. Ebben a dialógusban tõlem telhetõen követni igyekeztem a szókratészi dialógusok módszerét, sõt, nyelvét is.... a Szókratészi dialógus-forma lényegéhez tartozik, hogy nem két felfogás ütközik össze, hanem a beszélgetõk együttesen igyekeznek egy közös véleményt kialakítani ismereteik és a vita tárgyát képezõ fogalmak logikai analízise alapján, és a helyes álláspnthoz csak fokozatosan, több lépésben jutnak el.E mûfaj lényegéhez tartozik, hogy a beszélgetés során olyan kijelentések hangzanak el, néha igen kategorikus formában, amelyekrõl a vita késõbbi fázisában a vitatkozó felek felismerik, hogy azok nem helytállóak, és ezért módosítkák vagy esetleg telsesen el is vetik õket.Az ilyen dialógusból tehát mindig ki lehet ragadni olyan mondatokat, amelyek éppen az ellenkezõjét állítják a dialógus végkövetkeztetéseinek. Ennek következtében egy szókratészi dialógus szerves egészet alkot, amelynek mondanivalóját cska az érti meg, aki azt teljes egészében elolvassa. Mindezen sajátosságok a szókratészi dialógust elevenné, éltszerûvé teszik, és így e forma különösen alkalmas bonyolult és elvont kérdések közéerthetõ tárgyalására...