Számítógépezni drága mulatság. Az a piacon uralkodó tendencia, hogy az új szoftvereket rendszerint új gépekre írják. Így ha a tanár lépést kíván tartani a világgal és az új szoftverekkel, folyamatos beruházásra, s egyben szakmai továbbképzésre (esetleg önképzésre) kényszerül.
Amíg a tanári fizetések nem érik el pl. az Európai Unióban elterjedt normákat, vagy a tanári számítógépvásárlást nem finanszírozzák államilagtypeset@protect @@footnote SF@gobble@opt Meg kell említeni, hogy az elmúlt 1-2 évben voltak ilyen kezdeményezések. Ezek azonban a pedagógusok csak egy szűk körére terjedtek ki. E sorok írásakor az Oktatási Minisztérium pályázatot írt ki pedagógusok számára 3 éves számítógép-használatra, melynek elbírálása éppen folyamatban van. , addig a tanár otthon másodkézből vett számítógéppel dolgozik, ha van egyáltalán gépe otthon. Bár az iskolák sokszor jól felszereltek, egy tanárra általában egynél jóval kevesebb gép jut. Ezért ha a matematikatanár használ is számítógépet a tanítási órán, legtöbbször a ,,jól bevált'', régi gépeken is futó alkalmazásokat tudja csak bemutatni.
A használt szoftverek nagy része kereskedelmi forgalomba hozott program, amit az iskolák -- anyagi okokból -- csak kivételes esetben vásárolnak meg. Így sokszor kérdéses, hogy a programok használata jogszerű-e. A magyar oktatásban elterjedt Microsoft Windows operációs rendszerek egyetlen gépre való feltelepítése is horribilis összeget jelenthet az alulfinanszírozott oktatásügy számára, nem beszélve arról, hogy a konkrét alkalmazások az operációs rendszer többszörösébe is kerülhetnek. A tanártól pedig a legkevésbé várható el, hogy otthoni gépére többszázezer forintos programokat vásároljon: inkább lemásolja, mert úgy olcsóbb és egyszerűbb.