Windows operációs rendszereken hagyományosan minden felhasználó hozzáférhet a teljes számítógéphez, azaz minden erőforráshoz. Kivétel ez alól a Windows NT és a Windows 2000, melyekben az alapértelmezés az, hogy minden felhasználó csak a saját anyagait érheti el. Mivel egyes programok olyan erőforrásokat is használhatnak, amelyek az egyszeri felhasználó (simple user) számára esetleg nem engedélyezettek (pl. CD-író használata), ezért NT-n és 2000-en elképzelhető, hogy bizonyos programokat csak a rendszergazda tud telepíteni.
Az olcsóbb és ezért elterjedtebb Windows 3.1, 95, 98, Me verziók azonban bárki számára lehetővé teszik új programok telepítését. Sok program floppy lemezről vagy CD-ről telepíthető, más programok viszont az internetről letöltve automatikusan feltelepítik önmagukat. Mindez azért veszélyes, mert egy rossz szándékú program az általa szabadon elérhető erőforrásokkal azt tehet, amit akar: törölheti a merevlemezt vagy vírust telepíthet a számítógépre.
A legegyszerűbb dolgunk akkor van, ha egy Setup.exe (esetleg Install.exe, Telepít.exe vagy hasonló) nevű program birtokában vagyunk. Ezt csak egyszerűen futtatni kell, a megjelenő egyszerű kérdésekre pedig egy-két gombnyomással elegendő válaszolni. A felmerülő kérdések részint arra vonatkoznak, hogy a merevlemez melyik könyvtárába kerüljön a telepítendő program, illetve a program teljes funkcionalitását ki szeretnénk-e használni vagy csak a legszükségesebb komponenseket telepítjük.
Nehezebb eset, ha a telepítendő program nem .exe kiterjesztésű. Túlnyomórészt ilyenkor a WinZip nevű tömörítő program lehet segítségünkre. Ez a program számos tömörített formátumot képes kezelni, így például a legelterjedtebb .zip, .arj és .rar formátumokat is.
Az .msi kiterjesztésű fájlok telepítéséhez a Microsoft honlapján találunk segítséget.
A DOS-os programok között is léteznek .exe kiterjesztésű telepítők (ezek elnevezése gyakran install.exe), ám gyakori az is, hogy .bat kiterjesztésű programot kell indítanunk. A DOS-os programok telepítése általában nehezebb, mint a Windowsos szoftvereké, mivel több szaktudást igényelnek. A telepítés esetenként kevésbé automatikus: bizonyos finomhangolásokat ,,kézzel'' kell beállítanunk.
A ma leggyakrabban használt telepítő program az rpm, melyet a Red Hat Software fejlesztett ki a kilencvenes évek közepén-végén. Ez a program .rpm kiterjesztésű fájlokkal képes dolgozni. Az rpm-rendszer lényege, hogy a telepítendő programok működéséhez esetlegesen más programok megléte is szükséges, s ennek vizsgálatához bizonyos információkat egy külön adatbázisban nyilván kell tartani. A Red Hat Linuxon kívül más Linux disztribúciók is ezt a formátumot alkalmazzák, így pl. a SuSE és a Mandrake Linux is.
Az .rpm csomagokat rendszerint a rendszergazda telepíti az rpm -ih csomagnév.rpm parancssorral. Az újabb disztribúciók már lehetőséget adnak a csomagok grafikus úton történő telepítésére is.
A .tgz vagy .tar.gz formátumban meglévő programok telepítése ennél bonyolultabb, bár ha a Linux rendszerünk nagyon egyénien van beállítva, esetleg nincs rendszergazdai jogkörünk, csak ezen az úton tudunk telepíteni. Egy .tgz fájl voltaképpen .gz formátumú .tar fájl, azaz a gzip nevű tömörítő programmal összesűrített, egyetlen .tar archívum-fájlba másolt fájlokegyüttes. Kicsomagolása a tar -xzvf csomagnév.tgz illetve a tar -xzvf csomagnév.tar.gz parancssorral lehetséges.
Fontos különbség az .rpm és a .tgz formátum között, hogy a .tgz csomagok rendszerint tartalmazzák a program forráskódját is, sőt, rendszerint csak azt. Így a .tgz formátumú szoftver telepítésekor bizonyos alapvető programozói ismeretek is szükségesek lehetnek.typeset@protect @@footnote SF@gobble@opt Léteznek kifejezetten bináris változatot tartalmazó .tgz csomagok is, ezek telepítése egyszerűbb. Emellett bizonyos .rpm csomagok (jellemzően .srpm kiterjesztéssel) szintén csak a program forráskódját tartalmazzák.
Kicsomagolás után minden egyes program telepítése más és módon történhet. Érdemes elolvasnunk a README és az INSTALL fájlokat (ha vannak ilyenek), mert ezek fontos információkat adhatnak a telepítés mikéntjéről. A legtöbb .tgz formátumban lévő szoftvert a ./configure && make parancssorral fordíthatjuk le. Amennyiben rendszergazdai jogokkal rendelkezünk, a kész bináris kódot az adott számítógépen dolgozó összes felhasználó számára a make install parancssorral tehetjük hozzáférhetővé.
A .deb kiterjesztésű csomagokat a Debian Linux használja, mely híres arról, hogy a telepítés nagymértékben finomhangolható. A Debian Linuxban a dselect program ad segítséget az egyes .deb csomagok telepítéséhez.
Amennyiben a Linux rendszerünk a fenti formátumok közül valamelyiket nem tudná telepíteni, az alien nevű konverziós program lehet segítségünkre.