Kurusa Árpád és Szemők Árpád
Számítógépes ábrázoló geometria, Egyetemi Jegyzet,
Szegedi Tudományegyetem (anno JATE), Szeged, 1994.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a klasszikus ábrázoló geometria, mely tulajdonképpen e jegyzet első fejezetét alkotja, már a múlt században elérte teljes fejlettségét. E témakört, a különböző térbeli alakzatok síkbeli ábrázolásának igénye szülte, mely elsősorban a mérnöki tudományok és a művészetek irányából hatott. Természetesen, ahogy az már lenni szokott a matematikában, maga a terület a matematikának amúgy is hasznos ágává vált, és végül önállóan fejlődött tovább, belső törvényei szerint. A meglehetősen sokféle ábrázolás mindegyikénél megadták az euklidészi szerkesztések köréből nem kilépő térbeli szerkesztések síkbeli végrehajtásának lehetőségeit és módjait.

Sem az ábrázolási módok, sem az euklidészi szerkesztések lehetőségei nem tették lehetővé tetszőleges térbeli alakzatok ábrázolását. Az ábrázoló geometria megújulását egy új eszköz és az általa állított új szempontok megjelenése hozta. Ez az eszköz a számítógép volt, és megszületett a 'Computer Aided Geometric Design' (=CAGD), vagyis a 'Számítógéppel segített geometriai tervezés'.

A számítógépes ábrázoló geometria fő problémája olyan görbék és felületek felkutatása, használata és fejlesztése, melyek kevés és az ember által közvetlenül is követhető adattal megadhatóak, valamint elegendően flexibilisek ahhoz, hogy gyakorlatilag mindent le lehessen rajzolni velük.

E jegyzet a klasszikus ábrázoló geometriai ismeretek áttekintése után tárgyalja a Beziér-görbéket és Beziér-felületeket.