Pollák György

Pollák György, 1929. április 26. - 2001. június 29.

1953-58 között az Algebra és Számelmélet Tanszék tagja, majd az MTA Matematikai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársaként folyamatosan részt vett az Algebra és Számelmélet Tanszék kutatási és oktatási tevékenységében. 1961-ben a matematikai tudományok kandidátusa, 1968-ban címzetes egyetemi docens. Kutatási területe: félcsoportelmélet, univerzális algebra.

Hosszan tartó betegség után, mégis váratlanul távozott el közülünk a város szellemi életének jellegzetes alakja, a szegedi matematikai iskola  pótolhatatlan személyisége,  Pollák György. „Az élt jól, aki jól elrejtőzött” – írta az ókori költő. Kollégánk utolsó évtizedét e klasszikus mondat szellemében élte, megelégedve azzal, hogy a matematikusok ismerik szakmai kiválóságát, nagyrabecsülik változatlanul gyors gondolkodásáért, s olykor irígylik is páratlan általános tudásáért. Volt azonban egy évtized, a hatvanas évek, amikor a televízió előtt ülve az egész ország őt figyelte: számos vetélkedő során ekkor derült ki mindenki számára, hogy kis hazánkban a világirodalomnak ő a legnagyobb „civil” szakértője. A matematika és az irodalom mellett még a zenében érezte igazán otthon magát: élete részét alkotta a klasszikus muzsika, de napjai fogytáig részt vett a kortárs hazai komolyzenei termés rendszeres évi zsűrizésében is.

Mint matematikus, hivatalosan mindig a Magyar Tudományos Akadémia budapesti matematikai intézetének eredményes kutatója volt, ám szakmai tevékenységének épp oly jelentős részét képezte az oktatás, amelyet 48 éven át hűségesen és folyamatosan Szegeden,  az egyetemi Bolyai Intézetben végzett; még az idei őszi félévre is hirdetett előadást. Bár az algebra tudósa volt, a matematika más ágait is szívesen és színesen tanította. A tanárjelöltek számára legendás előadásokat tartott a görög matematika történetéről, amelynek alapművét is ő fordította magyarra. Közvetlen munkatársa volt a szegedi algebrai műhely alapító atyjának, Rédei Lászlónak, akivel közösen írt cikkei indították el a hazai félcsoportelméleti vizsgálatokat. Olyan sikerrel, hogy Szeged ma világviszonylatban is e szakterület egyik vezető kutatóhelyének számít, ahova néhány évenként minden kontinensről összejönnek a félcsoportelmélet művelői. Az egyetemi algebra-szemináriumokon is tanúi lehettünk mindhalálig töretlen aktivitásának.

Pollák György a szellem arisztokratája volt, de az egyenrangúaknak kijáró kedvességgel bánt legkisebb kollégáival is. Életformája volt a gondolkodás, a tudomány és a társadalom kérdéseiről egyaránt. Az emberi lét visszásságait szelíd nyugalommal viselte, csak olyankor fogott tollat, ha a logikailag alátámasztható igazságot érte sérelem. Máig emlékezetesek azok az írásai, amelyek formailag Báthori Erzsébetről, valójában a tudományos kutatás etikájáról szóltak. Ezekért az írástudók közössége kitüntetésben is részesítette. Élete alkonyán érezte már, hogy „lélekkel lobogni haszontalan próba”, kevesebbszer tűnt fel a városi vitaesteken. Mégis, ebben az időszakban hozta létre a Jövendő Értelmiségiek Körét, a középiskolások fórumát az Ortutay Kollégiumban, ahol a diákok jeles helyi és fővárosi értelmiségiekkel beszélgethettek.

Nehéz elhinni, hogy testi valóságában nem lesz többé közöttünk. Emléke, szelleme, gondolatai azonban tovább élnek mindannyiunkban, akiket Vele a közös munka, a közös ügyekről való gondolkodás összekapcsolt.

Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézete


Pollák György hamvasztás utáni búcsúztatására 2001. július 13-án, pénteken déli 12 órakor kerül sor a Belvárosi temetőben.


Pollák Györgyről Polygon cikk ide kattintva olvasható.