„A maga idejében Neumann János volt a világ legokosabb embere.”
(Klein György)
Tudományos munkássága
sokrétű volt. Kezdetben matematikai logikával és halmazelmélettel foglalkozott.
Nevéhez fűződik a halmazelmélet egzakt megalapozása. A kvantumelmélet területén
a fizikai mennyiségek mérésének elméletét ő helyezte matematikai alapokra.
Eredményes kutatómunkát végzett az operátoralgebrák elméletében. A Bohr-féle
majdnem periodikus függvények elméletét alkalmazta a topológikus csoportokra. Ő
hívta életre a játékelméletet és az operációkutatást. Tőle származnak az
elektronikus számológépek leglényegesebb alapelvei, mint amilyen a kettes
számrendszer felhasználása, a programtárolás vagy az utasításrendszer
kidolgozása stb. Ha még kiemeljük az elméleti fizikában elért eredményeit és az
atomenergia felszabadítására vonatkozó munkásságát, akkor előttünk áll a XX.
század egyik nagy tudósa, aki a matematikát nem öncélú módon, hanem a kor
igényeinek megfelelően, szinte mindig a felhasználhatóság óhajával művelte, és
közben hallatlanul fontos elméleti eredményeket talált.
Lánczos Kornél
mondotta: - Neumann János nem csupán az egyik legkiválóbb matematikus volt,
hanem a legkiválóbb matematikus a 20. Században.
1903. december 28-án született Budapesten, jómódú családból. Apja Neumann Miksa bankár, anyja Kann Margit.
Két öccse született: Mihály (1907),
chicagói orvos és Miklós (1911),
philadelphiai jogász. Apja, Miksa a város magánbankjainak egyik résztulajdonosa
volt, így gyermekei számára az anyagi jólét mellett a szellemi hátteret is
bírta nyújtani. 1903-ban Ferenc József magyar király nemesi rangot ad a
családnak, és felvehetik a Margittai előnevet. Később Amerikában a John von
Neumann nevet használta, de Johnnynak vagy Jancsinak hívták barátai.
A 12 éves Neumann János egy
feladatot segít elkészíteni unokahúgának. |
Már egész kisgyermekként rendkívüli nyelvtehetségnek
számított és kivételesen jó emlékezőtehetségű volt. Hat éves korában már
folyékonyan tudott ógörögül, apjával e nyelven viccelődött. Tudott latinul is,
anyanyelvi szinten beszélt németül, és több ismerőse szerint németül is
gondolkodott.
„Jancsi élvezte, hogy az eszét használja. Fejben nyolcjegyű számokat szorzott össze. Egyszer édesanyja a semmibe meredve hallgatott, erre Jancsi rákérdezett: - Mit számolsz, anyu?”
1909 és 1913 között járt elemi iskolába. 1913-tól a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult tovább. Ez volt abban az időben Magyarország legjobb középiskolája. Jó képzést kapott történelemből, jogtudományból és közgazdaságtanból. Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kitűntetést. Iskolatársa és jó barátja lett a nála egy évvel idősebb Wigner Jenő, akinek már tízévesen ő magyarázta el a halmazelméletet, és akivel később Amerikában is magyarul levelezett. Wigner szívesen idézett föl egy jellegzetes történetet:
-„Két kerékpáros távolsága 40 km és mindkettő 20 km/óra sebességgel hajt a másik felé. Egy légy elindul az egyik fiú orráról 30 km/óra sebességgel átrepül a másik fiú orrára, azután vissza az előzőére, ott leszáll, de rögtön továbbindul újra a másik felé. Így röpköd oda-vissza amíg csak a két biciklista nem találkozik. Mekkora a légy által megtett teljes úthossz?” - Ez a tanulmányi versenyek kedvenc feladata, aminek fizikus megoldása a következő: a biciklisták nyilván egy óra múlva találkoznak. A légy egy óra alatt 30 km-t tesz meg. Amikor a feladatot elmondtam Jancsinak, ő pár másodpercig lábujjhegyen hajlongott, majd kibökte –„30 km.” --- Mire én: -„Miféle trükköt? Csak egy végtelen sor összegét kellett kiszámítanom!”
Mire leérettségizett, már matematikusnak számított. Jancsi Matematikai tehetségét Rátz László a gimnázium legendás matematika tanára korán fölismerte. Felkereste Neumann Miksát, és azt mondta neki, bűn volna, ha nem fordítanának különös figyelmet Neumann János matematikai nevelésének. Rátz László soha nem kért díjazást a Jancsival külön eltöltött órákért. Az apa egyetértését megnyerve az egyetem professzoraihoz fordult. Kürschák József matematika professzor, Fekete Mihály és Szegő Gábor segítették a matematika további megismerésében.
Kármán Tódor így
emlékszik vissza Neumannal való első találkozására: – Aacheni professzorságom
első évében beállított hozzám egy pesti bankár 17 éves fiával. Furcsa dolgot
kért tőlem: beszéljem le Jancsit arról, hogy matematikus legyen. Azt mondta:
- „A matematikusok nem értenek a pénzkereséshez!” – elbeszélgettem a
fiával. Káprázatos feje volt. 17 évesen önállóan tanulmányozta a különböző
végteleneket, ami pedig az absztrakt matematika egyik legmélyebb problémája, és
érdekes elméleteket dolgozott ki rájuk. Azt gondoltam, hogy szégyen volna őt
elterelni attól, amire természetes hajlama vezeti. Jancsi esetében azt
tanácsoltam a papának, hogy kössön fiával kompromisszumot: hadd tanuljon
vegyészmérnökséget.
Fiatal korától érdeklődött a repülés és a technika más újdonságai iránt.
Már ekkor gondolkodott kettesalapú elektromos számológép építésén. Mivel a
matematika és a technika is érdekelte párhuzamosan két egyetemet végzett. 1921.
szeptember 14-én beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára. Fő
tárgya a matematika volt, melléktárgyai a fizika és a kémia. Ezenkívül a
Pázmány Péter Tudományegyetemhez kötötte formális kapcsolat. Doktori
disszertációjának címe:
Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése. 1926. március 13.-án
fogadták doktorrá.
Szintén 1921-ben kezdte
tanulmányait a berlini egyetemen. 1924-ben a zürichi Eidgenössische Technische
Hochschule-n folytatta tanulmányait. 1926 októberében szerezte meg
vegyészmérnöki diplomáját.
Ezután Göttingembe, a
német matematika fellegvárába ment. A szomszédos tanszéken, ahol Max Born volt
a fizikaprofesszor, Bohr, Fermi, Heisenberg, Oppenheimer, Pauli, Schrödinger,
Teller, Wigner adták egymás kezébe a kilincset: itt született meg a
kvantummechanika (ma is elfogadott) valószínűségi értelmezése. Az atomot
Heisenberg végtelen sok számot tartalmazó számoszlopokkal írta le, a számok az
egyes színképvonalakat kisugárzó „atom-antennák” áramamplitúdóit jellemzik.
Schrödinger viszont rezgő „elektron-kocsonya” segítségével írta le a
fénykibocsátást. Schrödingernek nem tetszettek Heisenberg végtelen
számoszlopai. Heisenbergnek viszont nem ízlett Schrödinger elektronlekvára. De
a kétféle elmélet eredménye azonos színkép volt! Hogy lehet ez? Az öreg Hilbert
megkérte a fiatal Neumannt: tisztázza a problémát. A fiatal tanársegéd
nemsokára átadott professzorának egy följegyzést: Az elektronok állapotát egy
vektor jellemzi a végtelen dimenziós Hilbert-térben. Heisenberg végtelen hosszú
számoszlopa és Schrödinger komplex hullámfüggvénye voltaképp ennek a vektornak
két különböző „nyelven” történő megadása, és a két leírás teljesen egyenrangú.
Neumann János bizonyította be: nemkorlátos mennyiségek lehetséges értékeinek
megfelelő sajátállapotok is teljes bázisrendszert alkotnak a Hilbert-térben. Neumann János
matematikailag elfogadható megfogalmazást adott a kvantummechanikának,
ugyanúgy, ahogy
Eukleidész tette a geometriával.
-Megkezdődött a matematika és a kvantummechanika konstruktív
együttesének korszaka. Neumann János könyve, „A kvantummechanika matematikai
megalapozása ” (1932) lett az új fizika alapműve.
A Nobel-díjas Fred Reines
mondta: - Ha valaki fölvetett egy problémát, és Neumann nem adott rá rögtön egy
megoldást, akkor az a probléma megoldhatatlan.
1927-ben tette közzé, híressé vált dolgozatát a matematika ellentmondás-mentességének problémájáról. Neumann másik eredménye volt a kvázi-ergod-tétel szabados bizonyítása, ami a statisztikus fizikának adott matematikai megalapozást egy dinamikai rendszer időbeli mozgása során a fázistérben „szinte mindenhova” eljut. Életrajzában később ezt a két munkát nevezte, meg mint élete legfontosabb eredményeit, amelyek lerakták a kvantummechanika és statisztikus mechanika ma is rengésbiztos matematikai alapjait.
A
matematikai szigorúságra vonatkozó igényét Neumann János akkor változtatta meg,
amikor Gödel bebizonyította: minden axiómarendszerben léteznek logikailag
eldönthetetlen problémák. -Kiűzettem a Paradicsomból - mondotta, de ezért a
szolgálatért Gödelt az egyik legnagyobb gondolkodónak tartotta. Így indult meg
az a folyamat, ami Neumann későbbi eredményeit a matematika keretein túl
értékesekké tették.
Neumann János a 20. Század legnagyobb matematikusává vált a nemmatematikusok szemében.
-Teller Ede tréfásan így
jellemezte Neumann János képességét:
1) Neumann János bármely állítást be tudott
bizonyítani.
2) Bármi, amit Neumann bebizonyított az úgyis van.
Amikor
Neumann Jánost az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagjává választotta, ez egyaránt
jelentette a matematikai és fizikai eredményeinek elismerését (1940). Ez
alkalomra írt önéletrajzában matematikusnak
és matematikai fizikusnak mondta magát. Később, Amerikában az Amerikai Matematikai Társulatoknak
egyaránt tagja volt.
Amikor Németországban észlelte a politikai légkör megváltozását, elfogadta a Princeton Egyetem hívását és Amerikába hajózott (1930). 1930 és 1933 között félévenként Amerikába, félévenként Európába tanított. Végül, amikor Németországban győzött a fasizmus, letelepedett az Egyesült Államokban. Amerikába költözése előtt hazajött Magyarországra, hogy feleségül vegye Köves Mariettát. Nászútjuk az Atlanti-óceánon át elég viharosra sikerült: Marietta tengeribeteg lett és nem jött fel a fedélzetre, míg New York partjánál meg nem láthatta a szilárdan álló Szabadság-szobrot. Princetonban szimpatikusnak érezték az amerikaiak közvetlen gyakorlatiasságát.
Neumann
Jancsiból és Johann von Neumannból így lett Johnny. 1935-ben született leányuk,
Marina Whitman-Neumann.
Princetonban John von Neumann volt az új Magasabb
Tudományok Intézetének legfiatalabb professzora. Csakhamar annak egyik vezető
személyiségévé vált. Gyors gondolkodására példa, hogy
Princetonban szobája bárki számára nyitva állt, mindenkit szívesen fogadott és
segített problémája megoldásában. Egy új problémáról szinte pillanatok alatt
megmutatta, hogy mit lehet bizonyítani, vagy milyen pontokra kell figyelni majd
a bizonyítás folyamán. Könnyedén el tudta dönteni egy bizonyítás helyességét,
vagy gyártott ellenpéldát annak megdöntésére
A fotografikus memóriája és kitűnő humorérzéke tette a társaság
lelkévé is, minden történetre emlékezett, és remekül elő is tudta adni őket,
hallgatósága főleg a hosszabb történeteket lélegzett-visszafojtva élvezte és
feszült figyelemmel várta a csattanót. Ismerve ezen anekdotázó szokását barátai
látogatásukkor ajándékképpen új történetekkel kedveskedtek neki. Ezeket
szívesen szőtte bele előadásaiba is, ha az illett oda. Remek előadó volt,
tisztán és világosan, ösztönzően és felemelően adott elő. Ez főleg annak volt
köszönhető, hogy nem csak a bizonyításokat mondta el, hanem a bizonyításhoz
vezető útról is beszámolt, a kitérőket is megemlítette
Talán egyetlen rossz szokása miatt nem lehetett a későbbiekben újra felidézni előadásait, megérteni utólagosan elegáns megoldásait.
Hallgatóit gyakran megtévesztette az a könnyedség, amivel az eredményt bebizonyította. Amikor később otthon megpróbálták felidézni, nem bukkantak rá a bűvös ösvényre, ehelyett sűrű és félelmetes erdőben találták magukat. Ennek az is oka volt, hogy Neumann megállt a hatalmas tábla előtt, és kiválasztott azon egy fél méterszer fél méteres területet. Úgy tűnt sportot űz abból, hogy úgy írja fel levezetéseit a táblára, mintha azt tűzte volna ki célul, hogy ide minden elférjen. A bezsúfolási kísérlet többnyire eredményesen zárult, de ehhez sűrűn használta a szivacsot, ami szinte követhetetlenné tette a hallgatóság számára a táblára írtakat.
Írásában elegáns, szimmetrikus és minden részletében tökéletes volt, de gyakran hiányzott az oda vezető út ismertetése, amit előadásaiban sosem hagyott el. Emiatt írásai kissé nehezen követhetőek, jóllehet a bennük rejlő gondolatok megértése összetettségük miatt magukban is szellemi erőfeszítést kívánnak.
Noha Princetonban félistenként
tisztelték, gondosan ügyelt arra, hogy senki se féljen felkeresni őt problémáival.
Mókázó kedvére jellemző, hogy alaposan megfigyelte az embereket és kiválóan
tudta őket utánozni. Meleg, emberséges személyiség volt, ily módon kiváló
tanáregyéniséggé vált. Jó pár matematikus és fizikus személyes beszélgetéseik
során többet tanult tőle, mint addig tanulmányai folyamán.
John von Neumann 1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot.
Az amerikai angol nyelvnek tökéletes ura volt, remekül megértette az amerikai gondolkodást és életstílust, de kiejtésében a 'th' és az 'r' hangok problémát jelentettek, pompás magyar akcentusa volt, s szándékosan megőrzött néhány kiejtési hibát. Ha bizonyos szavakat mégis helyesen mondott ki, azokat egyből javította is, a hibásra. Ilyen volt például az 'integer' szó.
Mint
jó amerikai, megtanult autót vezetni, és pókert játszani. Az igazat megvallva
nem lett jó autóvezető és jó pókerjátékos, mert gondolatait mindig más,
izgalmasabb problémák csábították el. Metropolis, Neumann, Teller és Ulam
kártyacsatái mégis legendássá váltak Los Alamosban. Neumann tanulmányt írt a
póker elméletéről, ebből fejlődött ki a matematikai játékelmélet.
Látva
a közelgő világháborút, bekapcsolódott a nácizmus elleni katonai előkészületbe.
Részt vett az atomenergia felszabadításában és háborús célú felhasználásában,
majd a békés energiatermelés-szolgálatába állításának irányításában is.
Aberdeenben volt a hadsereg kísérleti
lőtere. Itt építette meg Kármán Tódor Amerika első szuperszonikus
szélcsatornáját (1937). Kármánt érdekelte az aerodinamika, amit a
szuperszonikus repülés katonailag még fontosabbá tett. De a levegő mozgásának
differenciálegyenletei nagyon nem lineárisak, megoldásukhoz nem volt elég a
megszokott matematika. Ezért Kármán konzultánsnak kérte föl Neumannt (1937).
Átérezvén a valóság új kihívását, Neumann lelkesen dolgozni kezdett a katonaság
részére. Hadnaggyá nevezték ki, lövedékpályákat, robbanások lökéshullámait
számolta. Ez vezette az első mechanikai számológépekhez, amiből az IBM-mel való
kapcsolat fejlődött ki.
-Neumannt mindenki nagyon várta Los Almosban, nemcsak a
matematikusok, de a fizikusok is. Vele mindenki akart beszélni, hogy
elmondhassa legújabb problémáját vagy eredményét. Amit Neumann mondott, arra
mindenki odafigyelt. Ma már nincs ilyen matematikus, aki a fizikusokat is
ennyire érdekli.
Lánczos Kornél mondotta: -
Neumann János nem csupán az egyik legkiválóbb matematikus volt, hanem a
legkiválóbb matematikus a 20. Században.
Amikor első felesége elvált tőle, 1938-ban, még a 2. világháború előtt Neumann János még egyszer Budapestre látogatott, hogy feleségül vegye Dán Klárit, akiből azután az elektronikus számítógépek egyik első programozója lett.
Abban az időben a
számítógépek csak az abcdef és 1234567890 jegyeket használták (A számítógép
Amerikában programozási hibajelként ezt az üzenetet nyomtatta ki: „e2 a b1de5
10”[EZ A BIDES LÓ] )
Neumann matematikus voltát kutyája neve is tükrözte: az
ebet Inverznek hívták.
Neumann második feleségével és kutyájukkal, „aki” azért kapta az Inverz nevet, mert amikor megérkezett hozzájuk, Neumann éppen az inverz függvényekkel foglalkozott. |
1945-tôl
1957-ig a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója. Ekkor már az
emberi agy, valamint az idegrendszer működését utánzó gépek kötötték le figyelmét.
1944-ben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az első
teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Integrator
And Computer) megépítéséhez. Az ENIAC 1945-ben
készült el teljesen.
1945 júliusában írta meg azt a
művét, amelyben a "Neumann-elvek"-ként
ismert megállapításait, valamint a számítástechnika, és a számítógépek általa
elképzelt fejlődéséről olvashatott a világ.
(A mű címe: "First Draft of a Report on the Edvac").
A Neumann-elvek:
1) Teljesen elektronikus számítógép,
2)
Kettes számrendszer alkalmazása
3)
Aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép)
4)
Központi vezérlőegység alkalmazása
5) Belső program- és adattárolás
1945-ben a cambridge-i egyetemen
(Anglia) elkészült az első elektronikus, tárolt programú számítógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage
Automatic Computer), mely már a "Neumann-elvek" alapján működött. A
számítógép működéséhez a biológiát hívta segítségül:
az emberi agy feladat megoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az
agyat vette alapul a számítógépben való számítások elvégzésének
megvalósításához. Érdemeinek elismeréseképpen az Amerikai Egyesült Államok
elnöke kinevezte az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé. Érdeklődésének
kialakulásában fontos szerepet játszott Ortvay Rudolf, magyar tudós, akivel
sokat levelezett. Neumann mondta: "a tudomány a jövőben inkább a
szabályozás és vezérlés, programozás, adatfeldolgozás, kommunikáció, szervezés
és rendszerek problémáival törődik majd". Felismerte: egy rendszer
biztonságát illetve hatékonyságát nem annyira az határozza meg, hogy milyen
elemékből épül föl, hanem hogy hogyan van rendszerré szervezve, az elemek
között milyen minőségű és mennyiségű információ megy át. Neumann János jól
látta a fejlődés további irányát, de életművét már nem fejezhette be.
Neumann – amikor számítógépe elkészült – jó néhány állami megbízást elvállalt.
Például a hadsereg minden fegyvernemének ő lett a tanácsadója, számtalan
előadást tartott, s a korabeli számítástechnikai konferenciáknak az egész
világon Neumann János volt az első számú meghívott sztárja.
Neumann János erősen hitte, hogy atomenergia felszabadítása
által elindított új technika mélyebb változást fog előidézni az emberi társadalomban,
mint bármely más fölfedezés az emberiség korábbi történetében. Néhány éven
belül annyi lesz az energiánk, hogy mindenki szabadon, fogyasztásmérő nélkül
hozzájuthat, akárcsak a levegőhöz.
Sohasem
állította, hogy az atomenergia abszolút biztonságos, de bízott abban, hogy a
járulékos kockázatok éppúgy elfogadhatóak lesznek, mint ahogy az autóközlekedés
kockázatait elfogadja a társadalom.
De
maga a béke sem volt elég biztonságos. A hidegháború fegyverkezési versenyt
váltott ki. Neumann részt vett a hasadási bomba fejlesztésében, jelen volt egy
kísérleti robbantásnál is a déli Csendes-óceánon (1946).
A
hidrogénbomba működését már nem Neumann számította ki, hanem a számítógépei.
Neumann berobbantási módszere lényegesnek bizonyult a hidrogénbomba gyújtásánál
is. A reakciólánc nyomon követése szorzások milliárdjait igényelte. - E
számítások elvégzéséhez valószínűleg több számtani műveletet kell elvégeznünk,
mint amennyit egész eddigi történelme során tett az emberiség - jósolta
Neumann. - De később rájöttünk, hogy az iskolás gyerekek által világszerte
elvégzett szorzások száma jóval felülmúlja a mi műveletszámunkat.
Amikor
Eisenhower tábornokot amerikai elnökké választották, Kármán Tódor támogatásával
Neumann lett a legbefolyásosabb tudós Washingtonban. Az Atomenergia
Bizottságának öt tagja van, ezek egyike lett Neumann (1954). A nukleáris
elrettentés vált az amerikai külpolitika vezérfonalává, ami Neumann
játékelméletére támaszkodott.
Egy
alkalommal egy kiváló matematikus toppant be Goldstine szobájába - a nevét
fedje be a múlt homálya -, hogy beszélgessen vele egy számára sok fejtörést
okozó problémáról. A meglehetősen hosszú és terméketlen eszmecsere végére azt a
következtetést vonták le, hogy ki kell dolgozni a problémát néhány speciális
esetre.
Valamennyi speciális
eset egy formula numerikus kiértékelésével volt megoldható. Abban állapodtak
meg, hogy hazavisz a matematikus egy asztali számológépet, és azzal kidolgoz
néhány speciális esetet, s másnap folytatják a beszélgetést. Másnap reggel meg is
érkezett a matematikus Goldstine irodájába, kissé nyúzottan és kimerülten, de
diadalmasan közölte, hogy az éjszaka folyamán öt, egyre bonyolultabb speciális
esetet sikerült kidolgoznia.
A délelőtt folyamán
megérkezett Neumann, aki mit sem sejtve érdeklődött, hogyan halad a munka.
Goldstine erre behívta kollégáját, hogy közösen beszéljék meg a problémát
Neumann-nal. Újra számos lehetőséget megvizsgáltak, de nem jutottak dűlőre.
Ekkor Neumann megszólalt: "Hát akkor dolgozzunk ki néhány speciális esetet."
Belegyeztek, de óvatosságból és tiszteletből nem szóltak a hajnalig tartó
munkáról. Neumann elmerengett, és körülbelül öt perc alatt fejben kiszámolt a
korábbi öt esetből négyet. Az ötödik problémán kb. egy perce gondolkodott már
Neumann, amikor a kolléga nem bírta magát tovább türtőztetni, bemondta a
végeredményt.
Neumann teljesen
összezavarodott, próbálta megérteni magába roskadva, hogyan jöhetett ki
gyorsabban más számára az eredmény, milyen jobb módszer létezhetett. De néhány
perc múlva közölte, hogy igen, annyi.
A kolléga távozása
után, Goldstine megszánta a lelkileg összeomlott Neumannt, és elárulta az öt
eredmény mögött álló éjszakai munkát.
Neumann
Jánosnak ingergazdag környezetet biztosított a történelem: az 1910-es években
háborúk és forradalmak Budapesten, az 1920-as években ideológiai viharok a
weimari Németországba, az 1930-as években a világgazdasági válság Princetonban,
az 1940-es években újabb világháborús kor Los Alamosban, az 1950-es években a
hidegháború élménye Washingtonban. Ezek a kihívások Neumann János lángelméjének
újabb és újabb oldalait aktiválták.
Májusban Washingtonba költöztek, augusztusban viszont bal vállában
súlyos fájdalmak léptek fel. 1955. augusztus 15-én megállapították, hogy csontrákja van, amely
később a gerincét is megtámadta. A betegség
kialakulását nagy valószínűséggel az atombomba előállításakor szerzett
sugárfertőzése okozhatta. Betegsége alatt is folyamatosan A számítógép és az agy című előadásán dolgozott, azt még mindenképp
szerette volna megtartani. A kézirat, sajnos, befejezetlen maradt. Nem
élt elég hosszan, hogy az általa elindított fejlődési folyamatok teljes
kibontakozásának tanúja lehessen.
Amikor
Bay Zoltán meglátogatta, hogy a számítógépek elektronikus felgyorsításáról
tárgyaljanak, Baynak ezt mondta (magyarul): - Nem értem az emberek miért félnek
az atomenergiától. Inkább kell félniük attól a diagnózistól, hogy rákot
találtak a testükben. –Néhány hónappal később vette át Eisenhower elnöktől a
Szabadság Érmet. Az elnök állt, Neumann tolószékben ült.
Neumann
János – már a kórházban, súlyos betegen – |
1956
elején került kórházba. Utolsó művét 1956-ban
írta meg, mely szintén a számítógépekkel foglalkozott. Betegágyánál politikusok
és generálisok kérték stratégiai tanácsait. Biztonsági okból mindig egy ezredes
rendfokozatú biztonsági tiszt volt jelen betegszobájában, azt megakadályozandó,
hogy Neumann delíriumos lázálmában fontos katonai titkokat beszéljen ki. De a
biztonsági őrnek nem vették sok hasznát: álmában Jancsi mindig magyarul
beszélt.
Neumann 1957. február
8-án halt meg Washingtonban, Amerikában.
Megindultak a találgatások. Ezekből az a hiedelem látszik a legmaradandóbbnak, hogy az első atombomba felrobbantásakor – a hiányos óvintézkedések miatt – radioaktív por jutott a tüdejébe, s ez okozta betegségét, majd halálát. Neumann egyik volt munkatársa mondta: az atombomba felrobbantása után a helyszínen levő kutatók nem várták meg, amíg a por elült, hanem kirohantak, és a robbanás helyszínén egymást meg a bomba hatását fényképezték. Ma már aligha deríthető ki az igazság
Kovács Győző Neumann Jánosról szóló írásában olvastam
egy számomra nagyon meglepő és erősen elgondolkodtató dolgot, ezt szeretném még
megosztani a tisztelt olvasóval.( http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9937/kivoltn/kivoltn.htm)
„Még az
egyik első amerikai utam alkalmával elhatároztam, hogy meg fogom keresni
Neumann János sírját. Érdeklődtem a
sírról. Azt tudtam, hogy Neumann a washingtoni Walter Reed Kórházban, az Egyesült
Államok elnökének fenntartott különszobában halt meg, de arról nem szólnak a
krónikák, hogy hol találhatnánk meg Neumann sírját. Sem a rokonok, sem a
barátai, sem princetoni Institute of Advanced Study, sem a magyar nagykövetség
nem tudott felvilágosítást adni erről. Első alkalommal csak annyit sikerült
megtudnom, hogy Neumann János – az édesanyjával együtt – közös sírban nyugszik
Princetonban. Mielőtt a nyomozásom történetét tovább folytatnám, el kell
mondanom, hogy az amerikaiak a temetés után általában nem látogatják az elhunyt
hozzátartozóikat. Ha valaki meghalt, akkor – az amerikai felfogás szerint –
elmúlt a világból, ha voltak tettei, akkor azok fenntartják emlékét, ha nem,
nem. Így nem csodálkoztam azon, hogy Neumann János sírjának a helyéről senki
sem tudott pontos felvilágosítást adni.
Nem szeretem könnyen feladni a terveimet, ezért ettől kezdve minden amerikai
utamon béreltem egy kocsit, elmentem Princetonba, és elhatároztam, hogy egymás
után végignézem Princeton valamennyi temetőjét. Legalább öt van, ráadásul
többnyire borzasztóan nagyok. Volt úgy, hogy – kemény télen – a feleségemmel
jártuk végig a sorokat, miközben a temető hószőnyegén egyedül csak a mi
nyomaink voltak. Neumann sírját azonban elnyelte a föld.
Levelet kaptam
Nicholas von Neumann barátomtól, János fivérétől, aki kinyomozta és elküldte
nekem testvére „koordinátorait”. Mondanom sem kell, a megadott címen egy ma már
nem használt temetőt találtam, ahol a Princetonban elhunyt nagy emberek teste
nyugodott. Az már csak pech volt, hogy késő délután jutottam el a sírkertbe,
ezért a még ott levő alkalmazott nem volt hajlandó kinyitni a temető naplóját,
és megnézni azt a számot, ahol a sírt megtalálhatom. Minthogy a temető vagy
három órán keresztül nyitva volt, egészen sötétedésig jártam a sorokat, és
számos nagy ember sírkövét megtaláltam, Neumann Jánosét nem. Bedugtam egy kis
levelet a bezárt temetőiroda ajtaján, amelyben megírtam, hogy másnap kora
délután már a New York-i repülőtéren kell lennem, ezért ismét eljövök kora
reggel, s legyen itt valaki, aki megmutatja, hol van Neumann János sírja.
Terveimmel ellentétben nem mentem tovább, egy közeli motelben sikerült szobát
kapnom.
Reggel
– ha jól emlékszem – már hétkor ott voltam a temetőben, de természetesen sehol
senkit sem találtam. Ültem az autó tetején, és vártam. Körülbelül egy óra múlva
megjelent egy kedves fiatalember. Felültünk a kis traktorjára, és egyenesen egy
távolabbi sírhoz mentünk. A sírkőn a név: Neumann János.
Végtelenül nagy elégtételt éreztem. A fiatalember egy kicsit hátrébb húzódott,
amíg én gondolati párbeszédet folytattam az általam személyesen sohasem ismert
Neumann Jánossal. Azután elhelyeztem egy kis, nemzeti szalagos koszorút a
síron, amelyet éppen harmadszor vittem Amerikába. A sírkő előtt egy amerikai
lobogó volt a földbe szúrva, ezt évenként az Amerikai Légió teszi mindazoknak a
sírjához, akik az amerikai hadsereg tagjai voltak. Neumann, persze, sohasem
volt amerikai katona, ám mint a négy fegyvernem legmagasabb rangú szakértője és
az atombomba egyik megalkotója felkerült az Amerikai Légió listájára, ezért
járt neki a katonai tiszteletadás.
Akkor vettem észre, hogy a kísérőm még mindig ott van. Megkérdezte, ki vagyok,
és miért érdekelt ennyire Neumann János. Elmondtam a kalandjaimat.
Elgondolkozott, majd lassan megszólalt: „Az apám volt a temető előző gondnoka, én
itt nőttem fel a sírkertben. Emlékszem Neumann János temetésére, pedig akkor
még gyerek voltam. Tudja, a temetés, vagyis 1957 óta maga az első, aki
meglátogatta a sírját.””
A matematikában nincs
Nobel-díj, valószínűleg azért, mert Nobel Alfréd nem tudta megbocsátani, hogy
kedvese otthagyta őt egy matematikus kedvéért. (Mondta Kármán Tódor) Véleményem
szerint Neumann János munkássága megérdemelte volna, hogy félretegye haragját.
Készítette: Guba Krisztina