| Geometria Tanszék |
| Bolyai Intézet, TTI Kar, Szegedi Tudományegyetem |
| Geometria Tanszék |
| Bolyai Intézet, TTI Kar, Szegedi Tudományegyetem |
Az 1890-es évek második felében a Kolozsváron működő Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemen „felső tudományos képzettség érdekében" létrehozták a Mathematikai Szemináriumot, a geometria pedig Ábrázoló Geometriai Intézet lett, melyet Klug Lipót vezetett. Klug Lipótot 1917-ben nyugdíjazták, a geometriai előadásokat ekkor Riesz Frigyes és Haar Alfréd mint megbízottak látták el. Az egyetem és intézetei az I. Világháború után az 1921/22. tanévtől véglegesen Szegeden találtak otthonra.
Az Ábrázoló Geometria Intézet a Dugonics téri központi épület földszintjére került, ideiglenes igazgatója Haar lett, akinek egyetlen tanársegédje Radó Tibor volt. Amikor Radó 1924-ben Riesz adjunktusa lett, az Ábrázoló Geometriai Intézet tanársegédje Kudar János lett. Amikor Riesz és Haar elérkezettnek vélte az időt a Klug nyugalomba vonulása óta üres professzori állás betöltésére, javasolták az intézet nevének megváltoztatását Geometriai Intézetre és Kerékjártó Béla kinevezését javasolták. A Geometriai és Ábrázoló Geometriai Intézet professzori állására ekkor Szmodits Hildegárd műegyetemi adjunktus került, de végül 1925. november 30-ával Kerékjártó lett az egyetem ny. rk. tanára, Kudar helyére pedig annak ösztöndíjaskénti távozása után Lipka Istvánt nevezték ki 1926. szeptember 1-jével.
Lipka 1935. szeptember 1-től Kerékjártó Béla adjunktusa lett, de 1938 nyarán Kerékjártó Pestre távozott. Tanszékének vezetését a következő tanévben Riesz látta el, majd 1939. július 19-től Szőkefalvi-Nagy Gyulát nevezték ki az egyetem ny. r. tanárává, a Geometria és Ábrázoló Geometria Intézet igazgatójává.
Kerékjártó a kolozsvári-szegedi hagyományokra építkezve fejlesztette és korszerűsítette a geometriai előadásokat. Újra programba vette a Bolyai-geometriát a Nem-euklideszi geometria című előadás keretében, és alőadásokat tartott a Komplex geometria, a Geometriai csoportelmélet, a Geometria megalapozása, s végül 1934-től a Topológia tárgyköréről, valamint elkészítette „A geometria alapjai" című - később franciául is megjelent - hatalmas monográfiájának első kötetét. Radó eközben Ívhossz és felszín, valamint Minimálfelületek címmel tartott előadásokat. A főiskolai tanár Szőkefalvi-Nagy Gyula (1931-től az egyetemnek is címzetes ny. rk. tanára) Görbék algebrai és geometriai elmélete, Görbék topológiája, Algebrai egyenletek gyökeinek elhelyezkedése és Geometriai szerkesztések elmélete című geometriai előadásokat tartott.
A szegedi matematika ekkori helyét a magyar matematikai életben jól mutatja, hogy a két háború közötti időszak legmagasabb matematikai kitüntetését, a Kőnig Gyula-jutalmat (pontosabban az eredeti alapítványi összeg elértéktelenedése miatt helyébe lépett Kőnig Gyula-érmet) Szőkefalvi-Nagy Gyula, Kalmár László és Lipka István is megkapta, a harmincas évek elején Haar Alfrédot, majd Kerékjártó Bélát és Szőkefalvi-Nagy Gyulát a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, Riesz Frigyest pedig - húszévi levelező tagság után, 1936-ban - rendes tagjává választotta.
A Ferenc József Tudományegyetem 1940-ben visszatért Kolozsvárra, ahol működése négy évvel később az újabb történelmi sorsforduló következtében végetért. A kormányzat Szegeden az 1940. évi XXVIII. törvénycikkel megalapította a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetemet. A matematikaprofesszorok közül Szőkefalvi-Nagy Gyula vállalta a kolozsvári kinevezést, helyére 1940. október 19-ével Rédei Lászlót (aki középiskolai tanárként abban az esztendőben nyerte el a Kőnig Gyula-érmet) nevezték ki a geometria ny. rk., majd 1941. szeptemberétől ny. r. tanárává. Az új egyetemen az intézet nevéből már kimaradt az "ábrázoló geometria". A Kolozsvárról visszatérni kényszerült Szőkefalvi-Nagy Gyula 1945. novemberétől beosztott ny. r. tanár lett, majd az 1948-ban újra létrehozott Ábrázoló Geometriai Intézetet vezette.
A Bolyai Intézet 1952 végén költözött mai helyére, a városi kegyesrendi gimnázium korábbi helyére, az Aradi vértanúk tere 1. szám alatti épület első emeletére. Itt dolgoztak ekkor Aczél János és Fáry István is, akik később az Újvilágban folytatták.
Szőkefalvi-Nagy Gyula 1953-ban elhunyt, de a Geometriai Tanszék vezetői helye sok éven át betöltetlen maradt, habár a kiváló differenciálgeométer Moór Arthur mellett, aki 1968-tól a soproni egyetem professzora lett, jeles budapesti geométerek, mint Soós Gyula, majd hosszú időn át Szenthe János, is dolgoztak a tanszéken.
A Bolyai Intézet tanszékekre osztása hivatalos iratokban csak 1967-től szerepel. Hivatalosan ekkor alakult meg a többi melett a Geometriai Tanszék is, amelynek Szőkefalvi-Nagy Béla lett a megbízott vezetője.
A tanszék következő kinevezett vezetője a Bolyai Intézet meghívására Lovász László lett, aki Szegedre költözött és 1975-től az 1981/82-es tanév végéig vezette a tanszéket. Lovász távozása után Nagy Pétert nevezték ki tanszékvezetőnek, aki 1995-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre távozott,
A következő öt évben először Hajnal Péter kapott megbízást a vezetésre , majd a Bolyai Intézet meghívására Budapestről érkező Simányi Nándor 1997-ben kapott kinevezést a tanszék élére. Simányi 1998-ban a University of Alabama at Birmingham matematikai tanszékére távozott, utána Kincses János kapott megbízást a vezetésre.
A tanszék vezetésére kiírt pályázat alapján 2000-ben Kurusa Árpád kapott kinevezést a tanszék élére.
Lásd még a munkatársak összesített listáját. .
