Büszkeséggel
tölt el bennünket, hogy 1994. május 21-én, Szeged Napján az intézet tanára,
Németh Zoltán a városért végzett tevékenysége, munkássága megérdemelt elismeréseként
"Szegedért Emlékérem " kitüntetésben részesült.
Az őt bemutató jellemzéshez, amellyel
az iskola igazgatósága és tantestülete 1993 decemberében Németh Zoltán tanár
urat a kitünetésre javasolta, örömmel csatlakozott meleg ajánló soraival
Gyüdi Sándor, a Vaszy Viktor Kórus művészeti vezetője; a kórusnak a tanár
úr 1958-ban alapító tagja volt, s ott 35 évig énekelt; továbbá dr. Nagy József,
a JATE Pedagógiai-Pszichológiai Tanszékcsoportjának vezető egyetemi tanára.
Álljon itt egy tanítvány, Dr. Kószó Gábor visszaemlékezése, mely szintén
része volt az őt kitüntetésre javasló jellemzésnek:
"Nehéz feladat, de egyben
felemelő érzés, ha az embernek egykori tanáráról kell pár mondatban viszonylag
teljes portrét adnia. Tisztában vagyok vele, hogy a lehetetlenre vállalkozom,
amikor egykori kedves tanáromról, Németh Zoltánról szeretnék írni.
Méltatlannak érzem magam erre a feladatra,
hiszen objektív képet már csak azért sem vázolhatok róla, mivel tanulmányaim
során kevés olyan nagyszerű tanáremberrel találkoztam, mint ő, így "hivatalból"
vagyok elfogult. Ma már közel hét évvel az érettségi után, remélem, nem ér
az a vád, hogy "pedálozok", amikor azt írom Zoli bácsiról, amit mindig is
tartottam róla.
Nem tudom, hány évtizede tanított
már a Tanár Úr a Dériben, mikor "keze közé" kerültünk, de legendás terme az
első emeleten addigra már valóságos kis szellemi műhellyé vált. Szerintem
ennél barátságosabb terem nem volt és nem is lesz többé az iskolában. A falakon
végig vonult a történelem: eredeti kaszák, vajköpülő, járom s megannyi technikai
érdekesség, amiken keresztül egészen más volt történelmet tanulni. Kissé
arrébb színházi eloadások fotói: Antigoné, Rómeó és Júlia - s mindez déris
szereplőkkel. Mi magunk voltunk az operatőrök, rendezők, főszereplők is. Persze
a "főrendező" Zoli bácsi volt, de ezt akkor - milyen érdekes - senki sem
vette észre.
Ő azok közé a tanárok közé tartozik,
akik tanítsanak bárhol, legendássá válnak, s talán nem túlzás azt állítani,
hogy meghatározzák egy iskola arculatát.
Mi egyfajta pozitív életszemléletet
kaptunk tőle, aminek a lényegét talán egykori mondása tükrözi a legjobban,
miszerint mindenkiben van valami érték, valami hasznos, amiért más, mint
a többiek, s amit ezért fel kell fedeznünk benne. Ez a - mondhatni kis túlzással
- pluralista gondolkodása eredményezte, hogy nála nem voltak "skatulyák".
A jeles tanuló is minden további nélkül megkapta elégtelenjét, ha éppen nem
tudott, de fordítva is. Ez a korrekt igazságosság tette szimpatikussá sokunk
szemében. Négy év - akkor - nagy időnek tûnt. Életünk legszebb négy éve volt,
de gyorsan elszállt. A Tanár Úr a munkában, de a kirándulásokon is mindig
velünk volt. Ez is tükrözte, hogy az egész osztály rokonszenvezett vele,
hiszen mindig őt hívtuk kísérőnek. Tiszteletbeli osztályfőnökünk volt ő.
Oldalakat töltenének be azok a történetek,
melyek a Tanár Úrról és rólunk szólnak. Mégis engedtessék meg a személyes
élmény: az egyetemi felvételim után Zoli bácsi kijött hozzánk a lakásunkra,
mert érdekelte tanítványának érettségi utáni sorsa is. Életem egyik legszebb
emléke ez a látogatás."
Zoli bácsi rendszeresen publikált.
Pályadíjas tanulmányai:
1. Kafka és K. a kastélyban...
2. Az éthosz és a kor Meursault erkölcsi
világképében
3. A szárazföldi és a tengeri forgalom
az ókorban
4. A fogalom, a logika, a kérdezés
logikája a történelem középfokú oktatásában
5. A VI. oszt. gimnázium tanterve,
a dualizmus kora - A Horthy-rendszer témakörei; az augsburgi vallásbékétől
a porosz-francia háború eredményeiig
Zoli bácsi - sajnos - nincs már köztünk.
Vagy mégis? 2000 márciusában az 1970-ben érettségizett IV.D osztály emléktáblát
állított tiszteletére a legendás 216-os teremben, a következő felirattal:
"NÉMETH ZOLTÁN
SZÜLETETT SZEGEDEN
1925.ÁPRILIS 13-ÁN.
NEM HALT MEG, MERT
DIÁKJAI EMLÉKÉBEN
KITÖRÖLHETETLENÜL ÉL.
HÁLÁNK ÉS
TISZTELETÜNK JELÉÜL:
AZ 1970-BEN VÉGZETT IV.D
OSZTÁLY."