Donald Ervin Knuth

,,Korán nyugdíjba vonultam'' --- olvashatjuk Knuth úr hómpédzsének elején. ,,Rájöttem, hogy kb. 20 évnyi éjjel-nappali munkám szükséges még ahhoz, hogy befejezzem A számítógép-programozás mûvészete c. könyvet, életem fõmûvét.'' Ez az ön-nyugdíjaztatás, mint késõbb kiderül, elsõsorban remeteséget jelent a társasági élet színterétõl távol. Don (Knuth urat így nevezik barátai) mégis kapcsolatot tart a nagyvilággal: ismét él email-címe (Knuth@cs.stanford.edu), bár hómpédzsén (http://www-cs-faculty.Stanford.EDU/~knuth/) csak a FAQ-robot válaszol a gyakran feltett kérdésekre.

Ki ez az életvidám professzor, aki másodállásban orgonamûvész; napi két órát tölt el könyvtárban olyan könyvek olvasásával, mint például az Aranykapu és Az ember, aki ismerte a végtelent; s szabadidejében a stanfordi színházba jár?

Donald és feleségének 812 sípú családi orgonája

1938. január 10-én született Milwaukee-ban Wisconsin államban. Felesége a nála egy évvel fiatalabb Nancy Jill Carter, 1961 óta házasok. Két gyermeke van: John Martin (1965) és Jennifer Sierra (1966).

Egyetemi tanulmányait a Case Institute of Technology-n végezte 1956 és 1960 között. Matematikából szerezte Ph.D. fokozatát 1963-ban a California Institute of Technology-n. Doktori disszertációjának címe: ,,Véges ferde testek és projektív síkok''. 1960-tól 1968-ig a a kaliforniai Burroughs Corporation-nél dolgozik, eközben 1963 és 1968 között tanársegéd majd tudományos munkatárs a California Institute of Technology-n. 1968 óta a Stanford Egyetem professzora. 1968 és 1969 között a Védelmi Analitikai Intézetben (Institute for Defense Analyses) dolgozik matematikusként a Kommunikációs Kutató Részlegen (Communications Research Division). Egy évet vendégprofesszorként tölt el az Osloi Egyetemen 1972-1973-ban. 1977 óta a Stanford Egyetemen az Elektromérnöki Kar tiszteletbeli professzora is. 1977-tõl 1989-ig a Fletcher Jones-díj birtokosa, 1990 óta a ,,számítógépprogramozás mûvészetének professzora'', 1993 óta ez a titulus az ,,emeritus'' fokozattal is kibõvült.

A Stanford Egyetem. Donald Knuth 30 éve öregbíti az egyetem hírnevét

1965 óta tagja az Amerikai Orgonista Céhnek. (Ezt annyira fontosnak tartja, hogy önéletrajzában minden más tudományos tagság elõtt említi!) Az Amerikai Matematikai Társaság (American Mathematical Society, AMS) 1961 óta élvezi tagságát (1978 és 1981 között Knuth maga is elnökségi tag). Az ACM-nek (Association for Computing Machinery) 1959 óta tagja, 1963-64-ben vezetõje is. 1959 óta a Mathematical Association of America, 1965 óta az Ipari és Alkalmazott Matematikai Társaság (Society for Industrial and Applied Mathematics) tagja.

5 bejegyzett szabadalma van, ebbõl négyet más tudósokkal együtt tett közzé. Ezek közül az egyik egyfajta speciális digitális számítógép (1969), egy másik egy számítógépes szerkesztõ rendszer (1969), egy harmadik egy skálázó és számbázis-konvertáló módszer, a negyedik pedig a digitalizálási technológia egy újítása (1994, 1996). Saját szabadalma egy véletlenszám-generátor (1970).

Számos tudományos folyóirat szerkesztõségi tagja volt, illetve tagja ma is. Néhány fontosabb: Acta Informatica (1970-1979), Combinatorica (1985-), Discrete and Computational Geometry (1986-), Discrete Mathematics (1970-1978), Fibonacci Quarterly (1964-1979), Historia Mathematica (1972-1979), Journal of Algorithms (1979-), Journal of Computer and System Sciences (1969-), Journal of Computer Science and Techology (1989-), Random Structures and Algorithms (1990-), SIAM Journal on Computing (1973-1979), Structured Programming (1989-).

Több, mint 50 díjat, emlékérmet kapott a világ sok országában. Az egyik legutolsó a kiotói Inamori Alapítvány 50 millió jenes pénzdíja (Kyoto Prize for Advanced Technology), ez a kitüntetés Japánban a nyugat-európai Nobel-díjjal egyenértékû. Idén a Duke és a skóciai St. Andrews Egyetem ,,A tudomány doktora'' címet adományozta neki.

Legismertebb könyvérõl már szóltunk: A számítógép-programozás mûvészete elõször 1969-ben jelent meg. Az elsõ három kötet címe: Alapvetõ algoritmusok, Szeminumerikus algoritmusok, Keresés és rendezés. Érdekesség, hogy a könyv elsõ kötetét elõször román nyelvre, majd oroszra, japánra, kínaira, spanyolra, indiaira, végül magyarra fordították le. Könyvét 10 kötetesre szánta, de egyelõre csak az elsõ három készült el. A negyedik --- címe: Kombinatorikus algoritmusok --- jelenleg készülõfélben van, várhatóan jövõre jelenik meg. Az ötödik kötetet Szintaktikus algoritmusok címmel 2009-re szándékozik befejezni. A számítógép-programozás mûvészetében megalkotott MIX géprõl külön könyvet is írt (1971).

1974-ben írt könyvét (Surreal Numbers) szintén lefordították magyarra Számok valóson innen és túl címmel.

1979-ben jelent meg a TeX and METAFONT: New Directions in Typesetting címû munkája. Ezzel párhuzamosan készítette el a TeX szövegkészítõ programnyelv elsõ verzióját, mellyel eredetileg az volt a célja, hogy A számítógép-programozás mûvészete c. könyv fárasztó tárgymutató- és tartalomjegyzék-összeállítását lerövidítse. 1984-ben kibõvítette a TeX-rõl írt könyvet The TeXbook címmel. Ez a majdnem 500 oldalas könyv fergeteges sikert aratott: azóta (1995-ig) 26 kiadást ért meg. Knuth közreadta a TeX forrásszövegét is a TeX: The Program (1986) címû könyvében, mintegy 600 oldalon. A The METAFONTbook-ban (1986) a TeX karakter-generátor segédprogramjának, a METAFONT-nak a leírását közli. 1986-ban megjelenik a TeX alapbetûkészletének, a Computer Modern Font-nak a teljes dokumentációja is.

A TeX emblémája

A TeX azóta a tudományos élet elsõ számú szövegkészítõ programja lett. Elsõsorban matematikusok számára nagyon hasznos a TeX nyelvezete: bármilyen matematikai formula viszonylag egyszerû módon szerkeszthetõ, s a kész anyag hordozható (ASCII) formátumú. Az elkészült cikk külalakja a legszigorúbb tipográfiai elõírásoknak is megfelel, anélkül, hogy a TeX-programozó a nyomdatechnikában jártas volna. A TeX verziószáma a PI-hez, a METAFONT-é az E-hez ,,konvergál'': minden egyes változat verziószámában egy újabb tizedesjegy kerül az elõzõek mögé...

Társszerzõje a monumentális Concrete Mathematics c. könyvnek (1994). A hittudomány iránti érdeklõdését mutatja a 3:16 Bible Texts Illuminated c. könyv (1992), melyben a Szentírás könyveinek minden harmadik rész 16. verséhez fûz egy-egy kommentárt.

1993-ban egy munkatársával elkészíti a CWEB rendszert, mellyel a C-nyelvet és a természetes nyelvû programozást házasítja össze (The CWEB System of Structured Documentation). A programozási nyelv elõsegíti a kódolás és a dokumentáció elkészítésének párhuzamos elkészültét.

További nagyobb lélegzetû könyvei: Literate Programming (1992), Axioms and Hulls (1992), The Stanford GraphBase: A Platform for Combinatorical Computing (1993).

Munkáját 158 tudományos publikáció, 166 hírneves lapokban megjelent hozzászólás, feladatmegoldás fémjelzi. 59 cikke csak szûkebb körû nyilvánosság számára ismert.

Jelenlegi ,,nyugdíjában'' minden hónapban egyetlen elõadást tart a Stanford Egyetemen ,,A szórakoztató számítógép'' (Computer Musings) címmel.

Tervei szerint A számítógép-programozás mûvészete 4-5. kötetének megjelenése után az elsõ hármat fogja egy kissé más formában újraírni. A MIX gépet az MMIX-re cserélné le, amely már RISC alapú processzorral mûködne. A 6-7. kötetet a környezetfüggetlen nyelvtanok elméletérõl és a fordítóprogramokról írná. ,,Ha Isten is úgy akarja'' -- fûzi hozzá végül.


Összeállította: Kovács Zoltán, KovZol@math.u-szeged.hu