„A maga idejében Neumann János volt a világ legokosabb embere.”

(Klein György)

Tudományos munkássága sokrétű volt. Kezdetben matematikai logikával és halmazelmélettel foglalkozott. Nevéhez fűződik a halmazelmélet egzakt megalapozása. A kvantumelmélet területén a fizikai mennyiségek mérésének elméletét ő helyezte matematikai alapokra. Eredményes kutatómunkát végzett az operátoralgebrák elméletében. A Bohr-féle majdnem periodikus függvények elméletét alkalmazta a topológikus csoportokra. Ő hívta életre a játékelméletet és az operációkutatást. Tőle származnak az elektronikus számológépek leglényegesebb alapelvei, mint amilyen a kettes számrendszer felhasználása, a programtárolás vagy az utasításrendszer kidolgozása stb. Ha még kiemeljük az elméleti fizikában elért eredményeit és az atomenergia felszabadítására vonatkozó munkásságát, akkor előttünk áll a XX. század egyik nagy tudósa, aki a matematikát nem öncélú módon, hanem a kor igényeinek megfelelően, szinte mindig a felhasználhatóság óhajával művelte, és közben hallatlanul fontos elméleti eredményeket talált.

Lánczos Kornél mondotta: - Neumann János nem csupán az egyik legkiválóbb matematikus volt, hanem a legkiválóbb matematikus a 20. Században.

1903. december 28-án született Budapesten, jómódú családból. Apja Neumann Miksa bankár, anyja Kann Margit.
Két öccse született: Mihály (1907), chicagói orvos és Miklós (1911), philadelphiai jogász. Apja, Miksa a város magánbankjainak egyik résztulajdonosa volt, így gyermekei számára az anyagi jólét mellett a szellemi hátteret is bírta nyújtani. 1903-ban Ferenc József magyar király nemesi rangot ad a családnak, és felvehetik a Margittai előnevet. Később Amerikában a John von Neumann nevet használta, de Johnnynak vagy Jancsinak hívták barátai.

A 12 éves Neumann János egy feladatot segít elkészíteni unokahúgának.

Már egész kisgyermekként rendkívüli nyelvtehetségnek számított és kivételesen jó emlékezőtehetségű volt. Hat éves korában már folyékonyan tudott ógörögül, apjával e nyelven viccelődött. Tudott latinul is, anyanyelvi szinten beszélt németül, és több ismerőse szerint németül is gondolkodott.

„Jancsi élvezte, hogy az eszét használja. Fejben nyolcjegyű számokat szorzott össze. Egyszer édesanyja a semmibe meredve hallgatott, erre Jancsi rákérdezett: - Mit számolsz, anyu?”

1909 és 1913 között járt elemi iskolába. 1913-tól a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult tovább. Ez volt abban az időben Magyarország legjobb középiskolája. Jó képzést kapott történelemből, jogtudományból és közgazdaságtanból. Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kitűntetést. Iskolatársa és jó barátja lett a nála egy évvel idősebb Wigner Jenő, akinek már tízévesen ő magyarázta el a halmazelméletet, és akivel később Amerikában is magyarul levelezett. Wigner szívesen idézett föl egy jellegzetes történetet:

-„Két kerékpáros távolsága 40 km és mindkettő 20 km/óra sebességgel hajt a másik felé. Egy légy elindul az egyik fiú orráról 30 km/óra sebességgel átrepül a másik fiú orrára, azután vissza az előzőére, ott leszáll, de rögtön továbbindul újra a másik felé. Így röpköd oda-vissza amíg csak a két biciklista nem találkozik. Mekkora a légy által megtett teljes úthossz?” - Ez a tanulmányi versenyek kedvenc feladata, aminek fizikus megoldása a következő: a biciklisták nyilván egy óra múlva találkoznak. A légy egy óra alatt 30 km-t tesz meg. Amikor a feladatot elmondtam Jancsinak, ő pár másodpercig lábujjhegyen hajlongott, majd kibökte –„30 km.” --- Mire én: -„Miféle trükköt? Csak egy végtelen sor összegét kellett kiszámítanom!”

Mire leérettségizett, már matematikusnak számított. Jancsi Matematikai tehetségét Rátz László a gimnázium legendás matematika tanára korán fölismerte. Felkereste Neumann Miksát, és azt mondta neki, bűn volna, ha nem fordítanának különös figyelmet Neumann János matematikai nevelésének. Rátz László soha nem kért díjazást a Jancsival külön eltöltött órákért. Az apa egyetértését megnyerve az egyetem professzoraihoz fordult. Kürschák József matematika professzor, Fekete Mihály és Szegő Gábor segítették a matematika további megismerésében.

Kármán Tódor így emlékszik vissza Neumannal való első találkozására: – Aacheni professzorságom első évében beállított hozzám egy pesti bankár 17 éves fiával. Furcsa dolgot kért tőlem: beszéljem le Jancsit arról, hogy matematikus legyen. Azt mondta:

- „A matematikusok nem értenek a pénzkereséshez!” – elbeszélgettem a fiával. Káprázatos feje volt. 17 évesen önállóan tanulmányozta a különböző végteleneket, ami pedig az absztrakt matematika egyik legmélyebb problémája, és érdekes elméleteket dolgozott ki rájuk. Azt gondoltam, hogy szégyen volna őt elterelni attól, amire természetes hajlama vezeti. Jancsi esetében azt tanácsoltam a papának, hogy kössön fiával kompromisszumot: hadd tanuljon vegyészmérnökséget.

Fiatal korától érdeklődött a repülés és a technika más újdonságai iránt. Már ekkor gondolkodott kettesalapú elektromos számológép építésén. Mivel a matematika és a technika is érdekelte párhuzamosan két egyetemet végzett. 1921. szeptember 14-én beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára. Fő tárgya a matematika volt, melléktárgyai a fizika és a kémia. Ezenkívül a Pázmány Péter Tudományegyetemhez kötötte formális kapcsolat. Doktori disszertációjának címe:
Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése. 1926. március 13.-án fogadták doktorrá.

Szintén 1921-ben kezdte tanulmányait a berlini egyetemen. 1924-ben a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule-n folytatta tanulmányait. 1926 októberében szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját.

Ezután Göttingembe, a német matematika fellegvárába ment. A szomszédos tanszéken, ahol Max Born volt a fizikaprofesszor, Bohr, Fermi, Heisenberg, Oppenheimer, Pauli, Schrödinger, Teller, Wigner adták egymás kezébe a kilincset: itt született meg a kvantummechanika (ma is elfogadott) valószínűségi értelmezése. Az atomot Heisenberg végtelen sok számot tartalmazó számoszlopokkal írta le, a számok az egyes színképvonalakat kisugárzó „atom-antennák” áramamplitúdóit jellemzik. Schrödinger viszont rezgő „elektron-kocsonya” segítségével írta le a fénykibocsátást. Schrödingernek nem tetszettek Heisenberg végtelen számoszlopai. Heisenbergnek viszont nem ízlett Schrödinger elektronlekvára. De a kétféle elmélet eredménye azonos színkép volt! Hogy lehet ez? Az öreg Hilbert megkérte a fiatal Neumannt: tisztázza a problémát. A fiatal tanársegéd nemsokára átadott professzorának egy följegyzést: Az elektronok állapotát egy vektor jellemzi a végtelen dimenziós Hilbert-térben. Heisenberg végtelen hosszú számoszlopa és Schrödinger komplex hullámfüggvénye voltaképp ennek a vektornak két különböző „nyelven” történő megadása, és a két leírás teljesen egyenrangú. Neumann János bizonyította be: nemkorlátos mennyiségek lehetséges értékeinek megfelelő sajátállapotok is teljes bázisrendszert alkotnak a Hilbert-térben. Neumann János matematikailag elfogadható megfogalmazást adott a kvantummechanikának, ugyanúgy, ahogy Eukleidész tette a geometriával. -Megkezdődött a matematika és a kvantummechanika konstruktív együttesének korszaka. Neumann János könyve, „A kvantummechanika matematikai megalapozása ” (1932) lett az új fizika alapműve.

A Nobel-díjas Fred Reines mondta: - Ha valaki fölvetett egy problémát, és Neumann nem adott rá rögtön egy megoldást, akkor az a probléma megoldhatatlan.

1927-ben tette közzé, híressé vált dolgozatát a matematika ellentmondás-mentességének problémájáról. Neumann másik eredménye volt a kvázi-ergod-tétel szabados bizonyítása, ami a statisztikus fizikának adott matematikai megalapozást egy dinamikai rendszer időbeli mozgása során a fázistérben „szinte mindenhova” eljut. Életrajzában később ezt a két munkát nevezte, meg mint élete legfontosabb eredményeit, amelyek lerakták a kvantummechanika és statisztikus mechanika ma is rengésbiztos matematikai alapjait.

A matematikai szigorúságra vonatkozó igényét Neumann János akkor változtatta meg, amikor Gödel bebizonyította: minden axiómarendszerben léteznek logikailag eldönthetetlen problémák. -Kiűzettem a Paradicsomból - mondotta, de ezért a szolgálatért Gödelt az egyik legnagyobb gondolkodónak tartotta. Így indult meg az a folyamat, ami Neumann későbbi eredményeit a matematika keretein túl értékesekké tették.

Neumann János a 20. Század legnagyobb matematikusává vált a nemmatematikusok szemében.

-Teller Ede tréfásan így jellemezte Neumann János képességét:

1) Neumann János bármely állítást be tudott bizonyítani.

2) Bármi, amit Neumann bebizonyított az úgyis van.

Amikor Neumann Jánost az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagjává választotta, ez egyaránt jelentette a matematikai és fizikai eredményeinek elismerését (1940). Ez alkalomra írt önéletrajzában matematikusnak és matematikai fizikusnak mondta magát. Később, Amerikában az Amerikai Matematikai Társulatoknak egyaránt tagja volt.

Amikor Németországban észlelte a politikai légkör megváltozását, elfogadta a Princeton Egyetem hívását és Amerikába hajózott (1930). 1930 és 1933 között félévenként Amerikába, félévenként Európába tanított. Végül, amikor Németországban győzött a fasizmus, letelepedett az Egyesült Államokban. Amerikába költözése előtt hazajött Magyarországra, hogy feleségül vegye Köves Mariettát. Nászútjuk az Atlanti-óceánon át elég viharosra sikerült: Marietta tengeribeteg lett és nem jött fel a fedélzetre, míg New York partjánál meg nem láthatta a szilárdan álló Szabadság-szobrot. Princetonban szimpatikusnak érezték az amerikaiak közvetlen gyakorlatiasságát.

Neumann Jancsiból és Johann von Neumannból így lett Johnny. 1935-ben született leányuk, Marina Whitman-Neumann.

Princetonban John von Neumann volt az új Magasabb Tudományok Intézetének legfiatalabb professzora. Csakhamar annak egyik vezető személyiségévé vált. Gyors gondolkodására példa, hogy Princetonban szobája bárki számára nyitva állt, mindenkit szívesen fogadott és segített problémája megoldásában. Egy új problémáról szinte pillanatok alatt megmutatta, hogy mit lehet bizonyítani, vagy milyen pontokra kell figyelni majd a bizonyítás folyamán. Könnyedén el tudta dönteni egy bizonyítás helyességét, vagy gyártott ellenpéldát annak megdöntésére

A fotografikus memóriája és kitűnő humorérzéke tette a társaság lelkévé is, minden történetre emlékezett, és remekül elő is tudta adni őket, hallgatósága főleg a hosszabb történeteket lélegzett-visszafojtva élvezte és feszült figyelemmel várta a csattanót. Ismerve ezen anekdotázó szokását barátai látogatásukkor ajándékképpen új történetekkel kedveskedtek neki. Ezeket szívesen szőtte bele előadásaiba is, ha az illett oda. Remek előadó volt, tisztán és világosan, ösztönzően és felemelően adott elő. Ez főleg annak volt köszönhető, hogy nem csak a bizonyításokat mondta el, hanem a bizonyításhoz vezető útról is beszámolt, a kitérőket is megemlítette

Talán egyetlen rossz szokása miatt nem lehetett a későbbiekben újra felidézni előadásait, megérteni utólagosan elegáns megoldásait.

Hallgatóit gyakran megtévesztette az a könnyedség, amivel az eredményt bebizonyította. Amikor később otthon megpróbálták felidézni, nem bukkantak rá a bűvös ösvényre, ehelyett sűrű és félelmetes erdőben találták magukat. Ennek az is oka volt, hogy Neumann megállt a hatalmas tábla előtt, és kiválasztott azon egy fél méterszer fél méteres területet. Úgy tűnt sportot űz abból, hogy úgy írja fel levezetéseit a táblára, mintha azt tűzte volna ki célul, hogy ide minden elférjen. A bezsúfolási kísérlet többnyire eredményesen zárult, de ehhez sűrűn használta a szivacsot, ami szinte követhetetlenné tette a hallgatóság számára a táblára írtakat.

Írásában elegáns, szimmetrikus és minden részletében tökéletes volt, de gyakran hiányzott az oda vezető út ismertetése, amit előadásaiban sosem hagyott el. Emiatt írásai kissé nehezen követhetőek, jóllehet a bennük rejlő gondolatok megértése összetettségük miatt magukban is szellemi erőfeszítést kívánnak.

Noha Princetonban félistenként tisztelték, gondosan ügyelt arra, hogy senki se féljen felkeresni őt problémáival. Mókázó kedvére jellemző, hogy alaposan megfigyelte az embereket és kiválóan tudta őket utánozni. Meleg, emberséges személyiség volt, ily módon kiváló tanáregyéniséggé vált. Jó pár matematikus és fizikus személyes beszélgetéseik során többet tanult tőle, mint addig tanulmányai folyamán.

John von Neumann 1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot.

Az amerikai angol nyelvnek tökéletes ura volt, remekül megértette az amerikai gondolkodást és életstílust, de kiejtésében a 'th' és az 'r' hangok problémát jelentettek, pompás magyar akcentusa volt, s szándékosan megőrzött néhány kiejtési hibát. Ha bizonyos szavakat mégis helyesen mondott ki, azokat egyből javította is, a hibásra. Ilyen volt például az 'integer' szó.

Mint jó amerikai, megtanult autót vezetni, és pókert játszani. Az igazat megvallva nem lett jó autóvezető és jó pókerjátékos, mert gondolatait mindig más, izgalmasabb problémák csábították el. Metropolis, Neumann, Teller és Ulam kártyacsatái mégis legendássá váltak Los Alamosban. Neumann tanulmányt írt a póker elméletéről, ebből fejlődött ki a matematikai játékelmélet.

Látva a közelgő világháborút, bekapcsolódott a nácizmus elleni katonai előkészületbe. Részt vett az atomenergia felszabadításában és háborús célú felhasználásában, majd a békés energiatermelés-szolgálatába állításának irányításában is.

Aberdeenben volt a hadsereg kísérleti lőtere. Itt építette meg Kármán Tódor Amerika első szuperszonikus szélcsatornáját (1937). Kármánt érdekelte az aerodinamika, amit a szuperszonikus repülés katonailag még fontosabbá tett. De a levegő mozgásának differenciálegyenletei nagyon nem lineárisak, megoldásukhoz nem volt elég a megszokott matematika. Ezért Kármán konzultánsnak kérte föl Neumannt (1937). Átérezvén a valóság új kihívását, Neumann lelkesen dolgozni kezdett a katonaság részére. Hadnaggyá nevezték ki, lövedékpályákat, robbanások lökéshullámait számolta. Ez vezette az első mechanikai számológépekhez, amiből az IBM-mel való kapcsolat fejlődött ki.

-Neumannt mindenki nagyon várta Los Almosban, nemcsak a matematikusok, de a fizikusok is. Vele mindenki akart beszélni, hogy elmondhassa legújabb problémáját vagy eredményét. Amit Neumann mondott, arra mindenki odafigyelt. Ma már nincs ilyen matematikus, aki a fizikusokat is ennyire érdekli.

Lánczos Kornél mondotta: - Neumann János nem csupán az egyik legkiválóbb matematikus volt, hanem a legkiválóbb matematikus a 20. Században.

Amikor első felesége elvált tőle, 1938-ban, még a 2. világháború előtt Neumann János még egyszer Budapestre látogatott, hogy feleségül vegye Dán Klárit, akiből azután az elektronikus számítógépek egyik első programozója lett.

Abban az időben a számítógépek csak az abcdef és 1234567890 jegyeket használták (A számítógép Amerikában programozási hibajelként ezt az üzenetet nyomtatta ki: „e2 a b1de5 10”[EZ A BIDES LÓ] )

Neumann matematikus voltát kutyája neve is tükrözte: az ebet Inverznek hívták.

Neumann második feleségével és kutyájukkal, „aki” azért kapta az Inverz nevet, mert amikor megérkezett hozzájuk, Neumann éppen az inverz függvényekkel foglalkozott.

1945-tôl 1957-ig a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója. Ekkor már az emberi agy, valamint az idegrendszer működését utánzó gépek kötötték le figyelmét. 1944-ben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az első teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Integrator And Computer) megépítéséhez. Az ENIAC 1945-ben készült el teljesen.

1945 júliusában írta meg azt a művét, amelyben a "Neumann-elvek"-ként ismert megállapításait, valamint a számítástechnika, és a számítógépek általa elképzelt fejlődéséről olvashatott a világ.
(A mű címe: "First Draft of a Report on the Edvac").

A Neumann-elvek:
1) Teljesen elektronikus számítógép,

2) Kettes számrendszer alkalmazása

3) Aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép)

4) Központi vezérlőegység alkalmazása
5) Belső program- és adattárolás

1945-ben a cambridge-i egyetemen (Anglia) elkészült az első elektronikus, tárolt programú számítógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer), mely már a "Neumann-elvek" alapján működött. A számítógép működéséhez a biológiát hívta segítségül:
az emberi agy feladat megoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépben való számítások elvégzésének megvalósításához. Érdemeinek elismeréseképpen az Amerikai Egyesült Államok elnöke kinevezte az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé. Érdeklődésének kialakulásában fontos szerepet játszott Ortvay Rudolf, magyar tudós, akivel sokat levelezett. Neumann mondta: "a tudomány a jövőben inkább a szabályozás és vezérlés, programozás, adatfeldolgozás, kommunikáció, szervezés és rendszerek problémáival törődik majd". Felismerte: egy rendszer biztonságát illetve hatékonyságát nem annyira az határozza meg, hogy milyen elemékből épül föl, hanem hogy hogyan van rendszerré szervezve, az elemek között milyen minőségű és mennyiségű információ megy át. Neumann János jól látta a fejlődés további irányát, de életművét már nem fejezhette be.
Neumann – amikor számítógépe elkészült – jó néhány állami megbízást elvállalt. Például a hadsereg minden fegyvernemének ő lett a tanácsadója, számtalan előadást tartott, s a korabeli számítástechnikai konferenciáknak az egész világon Neumann János volt az első számú meghívott sztárja.

Neumann János erősen hitte, hogy atomenergia felszabadítása által elindított új technika mélyebb változást fog előidézni az emberi társadalomban, mint bármely más fölfedezés az emberiség korábbi történetében. Néhány éven belül annyi lesz az energiánk, hogy mindenki szabadon, fogyasztásmérő nélkül hozzájuthat, akárcsak a levegőhöz.

Sohasem állította, hogy az atomenergia abszolút biztonságos, de bízott abban, hogy a járulékos kockázatok éppúgy elfogadhatóak lesznek, mint ahogy az autóközlekedés kockázatait elfogadja a társadalom.

De maga a béke sem volt elég biztonságos. A hidegháború fegyverkezési versenyt váltott ki. Neumann részt vett a hasadási bomba fejlesztésében, jelen volt egy kísérleti robbantásnál is a déli Csendes-óceánon (1946).

A hidrogénbomba működését már nem Neumann számította ki, hanem a számítógépei. Neumann berobbantási módszere lényegesnek bizonyult a hidrogénbomba gyújtásánál is. A reakciólánc nyomon követése szorzások milliárdjait igényelte. - E számítások elvégzéséhez valószínűleg több számtani műveletet kell elvégeznünk, mint amennyit egész eddigi történelme során tett az emberiség - jósolta Neumann. - De később rájöttünk, hogy az iskolás gyerekek által világszerte elvégzett szorzások száma jóval felülmúlja a mi műveletszámunkat.

Amikor Eisenhower tábornokot amerikai elnökké választották, Kármán Tódor támogatásával Neumann lett a legbefolyásosabb tudós Washingtonban. Az Atomenergia Bizottságának öt tagja van, ezek egyike lett Neumann (1954). A nukleáris elrettentés vált az amerikai külpolitika vezérfonalává, ami Neumann játékelméletére támaszkodott.

Egy alkalommal egy kiváló matematikus toppant be Goldstine szobájába - a nevét fedje be a múlt homálya -, hogy beszélgessen vele egy számára sok fejtörést okozó problémáról. A meglehetősen hosszú és terméketlen eszmecsere végére azt a következtetést vonták le, hogy ki kell dolgozni a problémát néhány speciális esetre.

Valamennyi speciális eset egy formula numerikus kiértékelésével volt megoldható. Abban állapodtak meg, hogy hazavisz a matematikus egy asztali számológépet, és azzal kidolgoz néhány speciális esetet, s másnap folytatják a beszélgetést. Másnap reggel meg is érkezett a matematikus Goldstine irodájába, kissé nyúzottan és kimerülten, de diadalmasan közölte, hogy az éjszaka folyamán öt, egyre bonyolultabb speciális esetet sikerült kidolgoznia.

A délelőtt folyamán megérkezett Neumann, aki mit sem sejtve érdeklődött, hogyan halad a munka. Goldstine erre behívta kollégáját, hogy közösen beszéljék meg a problémát Neumann-nal. Újra számos lehetőséget megvizsgáltak, de nem jutottak dűlőre. Ekkor Neumann megszólalt: "Hát akkor dolgozzunk ki néhány speciális esetet." Belegyeztek, de óvatosságból és tiszteletből nem szóltak a hajnalig tartó munkáról. Neumann elmerengett, és körülbelül öt perc alatt fejben kiszámolt a korábbi öt esetből négyet. Az ötödik problémán kb. egy perce gondolkodott már Neumann, amikor a kolléga nem bírta magát tovább türtőztetni, bemondta a végeredményt.

Neumann teljesen összezavarodott, próbálta megérteni magába roskadva, hogyan jöhetett ki gyorsabban más számára az eredmény, milyen jobb módszer létezhetett. De néhány perc múlva közölte, hogy igen, annyi.

A kolléga távozása után, Goldstine megszánta a lelkileg összeomlott Neumannt, és elárulta az öt eredmény mögött álló éjszakai munkát.

Neumann Jánosnak ingergazdag környezetet biztosított a történelem: az 1910-es években háborúk és forradalmak Budapesten, az 1920-as években ideológiai viharok a weimari Németországba, az 1930-as években a világgazdasági válság Princetonban, az 1940-es években újabb világháborús kor Los Alamosban, az 1950-es években a hidegháború élménye Washingtonban. Ezek a kihívások Neumann János lángelméjének újabb és újabb oldalait aktiválták.

Májusban Washingtonba költöztek, augusztusban viszont bal vállában súlyos fájdalmak léptek fel. 1955. augusztus 15-én megállapították, hogy csontrákja van, amely később a gerincét is megtámadta. A betegség kialakulását nagy valószínűséggel az atombomba előállításakor szerzett sugárfertőzése okozhatta. Betegsége alatt is folyamatosan A számítógép és az agy című előadásán dolgozott, azt még mindenképp szerette volna megtartani. A kézirat, sajnos, befejezetlen maradt. Nem élt elég hosszan, hogy az általa elindított fejlődési folyamatok teljes kibontakozásának tanúja lehessen.

Amikor Bay Zoltán meglátogatta, hogy a számítógépek elektronikus felgyorsításáról tárgyaljanak, Baynak ezt mondta (magyarul): - Nem értem az emberek miért félnek az atomenergiától. Inkább kell félniük attól a diagnózistól, hogy rákot találtak a testükben. –Néhány hónappal később vette át Eisenhower elnöktől a Szabadság Érmet. Az elnök állt, Neumann tolószékben ült.

Neumann János – már a kórházban, súlyos betegen –
átveszi Eisenhower elnöktől az egyik legnagyobb
amerikai kitüntetést, a Medal of Freedomot

1956 elején került kórházba. Utolsó művét 1956-ban írta meg, mely szintén a számítógépekkel foglalkozott. Betegágyánál politikusok és generálisok kérték stratégiai tanácsait. Biztonsági okból mindig egy ezredes rendfokozatú biztonsági tiszt volt jelen betegszobájában, azt megakadályozandó, hogy Neumann delíriumos lázálmában fontos katonai titkokat beszéljen ki. De a biztonsági őrnek nem vették sok hasznát: álmában Jancsi mindig magyarul beszélt.

Neumann 1957. február 8-án halt meg Washingtonban, Amerikában.

Megindultak a találgatások. Ezekből az a hiedelem látszik a legmaradandóbbnak, hogy az első atombomba felrobbantásakor – a hiányos óvintézkedések miatt – radioaktív por jutott a tüdejébe, s ez okozta betegségét, majd halálát. Neumann egyik volt munkatársa mondta: az atombomba felrobbantása után a helyszínen levő kutatók nem várták meg, amíg a por elült, hanem kirohantak, és a robbanás helyszínén egymást meg a bomba hatását fényképezték. Ma már aligha deríthető ki az igazság

Kovács Győző Neumann Jánosról szóló írásában olvastam egy számomra nagyon meglepő és erősen elgondolkodtató dolgot, ezt szeretném még megosztani a tisztelt olvasóval.( http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9937/kivoltn/kivoltn.htm)

„Még az egyik első amerikai utam alkalmával elhatároztam, hogy meg fogom keresni Neumann János sírját. Érdeklődtem a sírról. Azt tudtam, hogy Neumann a washingtoni Walter Reed Kórházban, az Egyesült Államok elnökének fenntartott különszobában halt meg, de arról nem szólnak a krónikák, hogy hol találhatnánk meg Neumann sírját. Sem a rokonok, sem a barátai, sem princetoni Institute of Advanced Study, sem a magyar nagykövetség nem tudott felvilágosítást adni erről. Első alkalommal csak annyit sikerült megtudnom, hogy Neumann János – az édesanyjával együtt – közös sírban nyugszik Princetonban. Mielőtt a nyomozásom történetét tovább folytatnám, el kell mondanom, hogy az amerikaiak a temetés után általában nem látogatják az elhunyt hozzátartozóikat. Ha valaki meghalt, akkor – az amerikai felfogás szerint – elmúlt a világból, ha voltak tettei, akkor azok fenntartják emlékét, ha nem, nem. Így nem csodálkoztam azon, hogy Neumann János sírjának a helyéről senki sem tudott pontos felvilágosítást adni.
Nem szeretem könnyen feladni a terveimet, ezért ettől kezdve minden amerikai utamon béreltem egy kocsit, elmentem Princetonba, és elhatároztam, hogy egymás után végignézem Princeton valamennyi temetőjét. Legalább öt van, ráadásul többnyire borzasztóan nagyok. Volt úgy, hogy – kemény télen – a feleségemmel jártuk végig a sorokat, miközben a temető hószőnyegén egyedül csak a mi nyomaink voltak. Neumann sírját azonban elnyelte a föld.

Levelet kaptam Nicholas von Neumann barátomtól, János fivérétől, aki kinyomozta és elküldte nekem testvére „koordinátorait”. Mondanom sem kell, a megadott címen egy ma már nem használt temetőt találtam, ahol a Princetonban elhunyt nagy emberek teste nyugodott. Az már csak pech volt, hogy késő délután jutottam el a sírkertbe, ezért a még ott levő alkalmazott nem volt hajlandó kinyitni a temető naplóját, és megnézni azt a számot, ahol a sírt megtalálhatom. Minthogy a temető vagy három órán keresztül nyitva volt, egészen sötétedésig jártam a sorokat, és számos nagy ember sírkövét megtaláltam, Neumann Jánosét nem. Bedugtam egy kis levelet a bezárt temetőiroda ajtaján, amelyben megírtam, hogy másnap kora délután már a New York-i repülőtéren kell lennem, ezért ismét eljövök kora reggel, s legyen itt valaki, aki megmutatja, hol van Neumann János sírja. Terveimmel ellentétben nem mentem tovább, egy közeli motelben sikerült szobát kapnom.

Reggel – ha jól emlékszem – már hétkor ott voltam a temetőben, de természetesen sehol senkit sem találtam. Ültem az autó tetején, és vártam. Körülbelül egy óra múlva megjelent egy kedves fiatalember. Felültünk a kis traktorjára, és egyenesen egy távolabbi sírhoz mentünk. A sírkőn a név: Neumann János.
Végtelenül nagy elégtételt éreztem. A fiatalember egy kicsit hátrébb húzódott, amíg én gondolati párbeszédet folytattam az általam személyesen sohasem ismert Neumann Jánossal. Azután elhelyeztem egy kis, nemzeti szalagos koszorút a síron, amelyet éppen harmadszor vittem Amerikába. A sírkő előtt egy amerikai lobogó volt a földbe szúrva, ezt évenként az Amerikai Légió teszi mindazoknak a sírjához, akik az amerikai hadsereg tagjai voltak. Neumann, persze, sohasem volt amerikai katona, ám mint a négy fegyvernem legmagasabb rangú szakértője és az atombomba egyik megalkotója felkerült az Amerikai Légió listájára, ezért járt neki a katonai tiszteletadás.
Akkor vettem észre, hogy a kísérőm még mindig ott van. Megkérdezte, ki vagyok, és miért érdekelt ennyire Neumann János. Elmondtam a kalandjaimat. Elgondolkozott, majd lassan megszólalt: „Az apám volt a temető előző gondnoka, én itt nőttem fel a sírkertben. Emlékszem Neumann János temetésére, pedig akkor még gyerek voltam. Tudja, a temetés, vagyis 1957 óta maga az első, aki meglátogatta a sírját.””

A matematikában nincs Nobel-díj, valószínűleg azért, mert Nobel Alfréd nem tudta megbocsátani, hogy kedvese otthagyta őt egy matematikus kedvéért. (Mondta Kármán Tódor) Véleményem szerint Neumann János munkássága megérdemelte volna, hogy félretegye haragját.

Készítette: Guba Krisztina