A kvantumfizika furcsa jószag, teljesen váratlan eredményû kísérleteket lehet végezni, ha az ember összerak pár fotont, detektort, prizmát és tükröt. A kvantumrészecskék klasszikus fizikában nem értelmezhetó viselkedését kihasználva olyan valószínûségi számítási modellt kapunk, ami a hagyományos Neumann-elvû számítógépeket bizonyos esetekben bizonyítottan lefõzi, az ezzel a számítási modellel való kísérletezést nevezem most kvantumszámításnak.
Per pillanat a valóságban ilyen gépek építésére már kísérletek voltak és néhány bites gépeket sikerült is összerakniuk szerfelett ügyes mérnököknek, tehát az elképzelés mûködõképes, de számos technikai nehézség lép fel, mikor nagyobb rendszert akar az ember készíteni. Ezek vagy megoldhatók lesznek, vagy sem.
Amirõl beszélni fogok: némi bevezetõ után a fentebb említett tréfás kísérletekrõl egyrészt magát a számítási modellt fogom ismertetni, másrészt a Grover-keresés nevû kvantumalgoritmust, ami a következõt tudja:
Mindezt úgy, hogy f-et csak O(gyok(2^n))-szer kell kiértékelnie. Ami bizonyítottan jobb, mint bármely klasszikus valószínûségi algoritmus.
Minden érdeklõdõt szeretettel várunk,
Péter