Legyen v az utolsó csúcsnak kijelölt pont.
Ennek szomszédjait tetszőleges pozícióba rakva (persze
az utolsó pozíció már foglalt v-nek) a rájuk rótt feltétel
teljesül. A józan ész azt diktálja, hogy
ezek a szomszédok egy blokkban, közvetlenül v előtt
legyenek (ezzel segítve a többi csúcsot).
Ezek után az indoklás befejezése már nem kíván
további ötletet.
v szomsédainak még be nem sorolt szomszédait, azaz v másodszomszédait
is egy blokkban, közvetlenül az eddig besorolt  csúcsok elé
rakjuk, és így tovább.
Mivel G összefüggő ezért eljárásunk az összes
csúcsot besorolja, a csúcshalmaz egy sorbarakását definiálja.
Ez a sorbarakás állításunkat indokolja.

<P>
A kialakított sorrend
a fenti rekurzív definíció helyett közvetlenül is
elmondható: minden csúcshoz rendeljük hozzá
a v-től vett távolságát.
Majd csúcsainkat rendezzük ezen távolságok csökkenő sorrendje
szerint (döntetlen feloldás tetszőlegesen).
Ez egy megfelelő sorrend. Egy v-től különböző
x csúcsból induljunk el v felé egy legrövidebb úton.
Az első élen való áthaladás után egy olyan csúcsba
kerülünk, amely egyrészt x szomszédja, másrészt x-nél
közelebb van v-hez, azaz sorrendünkben x utáni.
A tetszőLegesen választott v-től különböző
csúcsra tett feltétel teljesül.

<P>
Egy más indoklás: Elegendő fákra igazolni az állítást.
Könnyű belátni, hogy egy fa ághajtásos felépítésében
a kiinduló csúcs tetszőlegesen megváalsztható.
Vegyünk egy v-ből való felépítést.
A felépítés sorrendének megfordítása
megfelelő sorrend.

<P ALIGN=RIGHT>
<A HREF="moho_szn.htm#miert1">Vissza</A>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;