Matematikus
lévén, legszívesebben Zsombón is mindig matematikáról beszéltem volna, de
visszafogtam magam, tudva, hogy egy-egy dolgos nap után este 6-tól 8-ig nem
mindenki tudná kedvelt tudományom érdekességeit élvezni. Így aztán sok alkalommal
tartottam előadást fizikáról, csillagászatról és egyéb olyan tudományokról,
amelyeknek nem tárgya, hanem eszköze a matematika. Régebben előadásaimhoz csak
krétát és szivacsot használtam, ám az utóbbi években már a számítástechnika
vívmányait is. Gyermekkoromban az ilyeneket vetítettképes előadásnak nevezték
(iskolások számára ez volt a mozi kisöccse); a mai nyelven ezek PowerPoint
prezentációk.
A
legutóbbi három évet hallgatóimmal a tudomány történetének szenteltük. A 2009
végén tartott előadás a huszadik századi szegedi tudományos kutatás és
felsőoktatás történetéről szólt. Egy évvel utána nagyobb falat következett: a
számírás és számolás fejlődése az őskortól napjainkig. 2011 novemberében pedig
abban a tisztességben részesültem, hogy én tarthattam a népfőiskola évnyitó
előadását. Tárgya Galilei volt, a nagy itáliai tudós, aki négyszáz évvel
korábban kezdte lerakni a mai természettudomány alapköveit. Amikor ezt Horváth
Dezsővel eldöntöttük, még nem tudtam, milyen lehetőség rejtőzik ebben a
témaválasztásban.
A
Wesselényi Népfőiskola tanárai számára alapelv: a mondanivaló érdekességének
összhangban kell lennie fontosságával. Ezért annak is utána néztem, ki
fia-borja volt Galilei. Kiderült, hogy apja, Vincenzo
Galilei jeles zeneszerző, a 16. század nagy lantművésze volt, akinek néhány
zeneművét a 21. században a világhálóról is le lehet tölteni (méghozzá ingyen
és legálisan). Támadt egy ötletem. Amikor iskolás gyerek voltam, a tanévet még
templomi orgona méltóságteljes hangjaival kezdték (katolikus iskolában a Veni Sancte szentmisével). Milyen
szép lenne a Galileiről szóló tanévnyitó előadás előtt Vincenzo
Galilei orgonamuzsikája!
Így
is lett. Előadásom előtt felcsendült a tanteremben – és a németországi Kaiserslautern város egyik nagyszerű orgonáján – a 114.
zsoltár úgy, ahogyan azt Vincenzo Galilei négy és fél
évszázaddal korábban megalkotta. Amikor elhangzott, akkor mondtam el kedves
hallgatóságomnak, milyen szoros kapcsolat van az est témája és a bevezető zene
között. A tudós Galilei is, a zene is Vincenzonak
köszönhette létrejöttét! Aki nem volt ott, vagy szívesen meghallgatná még
egyszer, megleli a következő helyen:
http://www.youtube.com/watch?v=fJtVBYX2FVk&feature=related
Írtam
mindezeket 2012. január 8-án, napra pontosan 370 évvel azután,
hogy Galilei, a tudomány új korszakát megnyitó fizikus és csillagász,
átköltözött a halhatatlanságba.
Dr. Csákány Béla