Kurusa Árpád

Egyebek-blog

Vetítős lcd-tévé belülről

Szétszedtem a régi vetítős tévénket és egy csoda tárult elém.

Sony KF42SX200Sony KF42SX200K Elromlott és nagyon drága lett volna megjavíttatni. Alkatrésznek sem akarta senki. Úgyhogy szétszedtem az utolsó csavarig és nagyon élveztem, amit találtam.

Tizennégy évesen kezdtem behatóan foglalkozni elektronikával, még a komplex számok felfedezésében is ez motivált később. Annak idején rengeteg régi elektroncsöves és tranzisztoros rádiót, valamint képcsöves tévét szedtem szét, hogy alkatrészekhez (ellenállás, tranzisztor, kondenzátor stb.) jussak (ez a mai készülékeknél már elképzelhetetlen). Persze ebből sokat tanultam is. Aztán a kilencvenes években számítógépek összeszerelésével is foglalkoztam, de az inkább a legóra hasonlít, mint elektronikai szerelésre...

Azóta csak kívülről követem az elektronika fejlődését -- imádom a kütyiket, figyelem és ismerem a technológia fejlődés eredményeit és alkalmazásait.

Az elromlott Sony KF42SX200 szétszedése egy napi tartott, de nem csak ezért volt nagyszerű érzés, mert régóta nem jártam hasonló elektronikai eszköz belsejében, hanem az elvben ugyan ismert, de a gyakorlatben mégis lenyűgöző technológiai tartalom miatt is. Az alábbiakban kevés szöveggel, de sok képpel szolgálok a szétszedés eredményeiről.

images/math-site/others-blog/sony-kf-42sx200k/kava/big/IMG_3428.jpg

A káva szinte teljes egészében műanyag. Sajnos nem újrahasznosítható...

images/math-site/others-blog/sony-kf-42sx200k/kabelezes/big/IMG_3437.jpg

A kábelezés szinte olyan mint az autókban.

images/math-site/others-blog/sony-kf-42sx200k/hutes/big/IMG_3474h.jpg

A rendszer hűtésének elemei. Érdekes, hogy az optika hűtésére légszivattyút alkalmaztak.

images/math-site/others-blog/sony-kf-42sx200k/elektornika-tap/big/IMG_3449l.jpg

A rendszer tápellátásának áramkörei. Érdekes, hogy a lámpát külön tápegység látja el, mely az utolsó két képen látható.

images/math-site/others-blog/sony-kf-42sx200k/elektronika-mukodes/big/IMG_3446k.jpg

Az működésért felelős elektronikai és csatlakozási panelek.

Mielőtt a képalkotás lényegét végző optikai alrendszert bemutatnám, pár szó a működésről, hogy a képek elmondják a maradékot. A rendszer úgy működik, hogy egy erős fényforrás (lámpa) fényét bevezetik a fényalagútba, ami a fényt féligáteresztő és totális tükrök és szűrők segítségével három színre (piros, zöld, kék) bontja. Az elektronika az ezen színek útjába állított egy-egy LCD-panelt vezérli, így a majdani képpontok mindegyikének mindhárom színösszetevőjét egyszerre és külön külön tudja szabályozni. A három szabályozott színkép egy négy prizmából összeállított "kocka" három, páronként egy közös éllel rendelkező oldalára érkezik és a középsővel párhuzamos negyedik oldalán már egyesítve kerül a vetítő rendszerbe. A vetítő rendszer egy lencséből, egy tükörből és egy vászonból áll, melyek helyzete olyan, hogy a fény mindhárom irányváltásakor affin transzformáció szerint képeződik le a kép. A pontos időzítések okán a képernyőn a valódi színes kép jelenik meg torzítástól mentesen.

images/math-site/others-blog/sony-kf-42sx200k/opti+elektro/big/IMG_3489.jpg

Az elektronika találkozása az optikával.

images/math-site/others-blog/sony-kf-42sx200k/optika/egyutt/big/IMG_3454.jpg

Az optikai rendszer a tükör és vászon nélkül.

Úgy gondolom, hogy számos középiskolai fizika labor örülhetne egy ilyen optikai kísérleti berendezésnek, amit ez a fényalagút és a prizma kocka jelent. Példának okáért ez a rendszer kevés kiegészítéssel alkalmassá tehető a híres Michelson–Morley-kísérlet elvégzésére.

Annyit azért jegyezzünk még meg, hogy az alkatrészeket szétválogatva próbáltam a hulladékudvaron elhelyezni, de a műanyag kávát szemétként kezelték (állítólag ilyen műanyagok kezelésére nincsenek felkészülve), a paneleket pedig veszélyes hulladékként vették át (szóval nincs újrahasznosítás). Egyedül a fémrészeket, amiből bizony alig volt, tudták újrahasznosításra fogadni.


© 2014 Kurusa Árpád