Paradoxon egy olyan helyzet, amelyben valaminek a teljesülését biztosnak gondoljuk, de
az mégsem következik be. Például ha egy új gyógyszer jobbnak bizonyul egy kísérletben,
mint a régi férfi betegek esetében is, meg nõi betegek esetében is, akkor azt 
gondoljuk, hogy ebbõl következnie kell annak, hogy az új gyógyszer jobb a réginél
minden beteg esetében. Ez viszont nem igaz, és ez a tény (a Simpson paradoxon) az
utóbbi száz évben sok fejtörést  okozott azoknak, akik kísérleti vagy megfigyeléses
adatok alapján két kezelés közül ki akarták választani a jobbikat. A Simpson
paradoxonnak óriási irodalma van, amelynek egy része ezt az adatok 'hibájának', más
része különbözõ hatások összekeveredésének tudja be a jelenséget. Az elõadásban azt
bzonyítjuk, hogy a jelenség oka a  jobb kezelés kiválasztására szolgáló módszer hibája.
Az eredményesebb kezelést a pozitív válasz esélyéinek  összehasonlításával szokás
kiválasztani, és ez az eljárás nem  helyes, ha a különbözõ kezelésekben részesülõ
egyedek száma nem a  kisérletet végzõ kutató döntésén múlik, azaz informatív. A jobb
kezelés kiválasztására vonakozó eljárások tulajdonságainak axiomatikus tárgyalásával
bizonyítjuk, hogy egyetlen olyan eljárás van, amely alkalmazásása mellett a Simpson 
paradoxon soha nem fordul elõ és ez az eljárás egy
egyszerû függvénnyel reprezentálható. Az elõadás a  Statistical Methodology c.
folyóiratban megjelent cikken alapul.