A+ | A- | Ø
 
  • English
 
 
2014. november 28. péntek 07:59
Tandori Károly (1925. augusztus 23. - 2005. január 24.)
Tartalomjegyzék
Tandori Károly (1925. augusztus 23. - 2005. január 24.)
Dr. Csörgő Sándor beszéde
Dr. Győry Kálmán beszéde
Dr. Császár Ákos beszéde

Győry Kálmán akadémikus, egyetemi tanár a Debreceni Egyetemről, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Tudományok Osztályának elnöke, az Akadémia nevében:

Tisztelt Gyászolók!

Mélységes megrendüléssel veszek búcsút a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Tudományok Osztálya nevében Tandori Károly Kossuth és Széchényi díjas akadémikustól, a nemzetközileg ismert és elismert tudóstól. Halálával a matematikai analízis és a magyar matematika kiemelkedő alakját veszítette el. Most, amikor koporsója előtt kegyelettel felidézzük nagyívű szakmai-tudományos életpályáját, annak eredményeit és sikereit, valamint tiszta, igaz emberségét, mindez erőt adhat és utat mutathat számunkra további munkánkhoz, életünkhöz.

A világhírű szegedi analisták hatására a fiatal Tandori Károly matematikai érdeklődése kezdettől a Fourier-analízis, az ortogonális sorok, a szummációk elmélete felé irányult. 1951-től 54-ig a tárgykör neves szakértője, Alexits György akadémikus ösztöndíjas aspiránsa volt. Az első nagy eredmény nem sokáig váratott magára. Meglepetésre, Tandori Károly szinte azonnal megoldotta az Alexits által felvetett első problémát, amelyen nem kisebb matematikusok dolgoztak korábban, mint Kaczmarz, Steinhaus, Szegő Gábor, Szőkefalvi-Nagy Béla és maga Alexits. Később a híres, 74 oldalas Über die orthogonalen Funktionen I című dolgozatában, Rademacher, Menysov és Kaczmarz ortogonális sorok konvergenciájára vonatkozó nevezetes eredményeit messze túlhaladva – lényegében lezárta a sokat vizsgált kérdéskört. Ez a dolgozat képezi az alapját az 1957-ben megvédett akadémiai doktori disszertációjának. Később a cikksorozat első részét további kilenc rész követte. A közel 200 oldalt kitevő cikksorozatában az ortogonális sorok általános konvergenciaelméletének több más fontos problémakörét is sikerült lezárnia, és egyben új kutatási irányokat megnyitnia. Munkája a klasszikus matematikai analízis egyik csúcspontja, melyért 1961-ben – 36 éves korában – Kossuth díjjal tüntették ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1965-ben levelező tagjává, 1975-ben rendes tagjává választotta.

Magas színvonalú tudományos munkáját változatlan intenzitással folytatta, eredményeit mintegy 130 tudományos közleményben publikálta. Tudományos eredményeinek súlyát, maradandó értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy híres tételei és ellenpéldái bevonultak a tárgykör valamennyi mérvadó monográfiájába. Tandori Károly az ortogonális sorok elméletének világszerte elismert szaktekintélyévé, szakterülete klasszikusává vált.

Meghatározó személyisége volt a magyar matematikai közéletnek. Fáradhatatlanul dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia számos testületében és bizottságában. 1976-tól kezdve két évtizeden át a Tudományos Minősítő Bizottság Matematikai és Számítástudományi Szakbizottságának elnökeként szolgálta példátlan odaadással az egész magyar matematikai tudományosságot. 1987-től tíz évig alelnöke volt a Szegedi Akadémiai Bizottságnak. Részt vett számos nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának a munkájában. 1979 és 96 között főszerkesztője volt az Acta Mathematica Hungarica nemzetközi folyóiratnak.
Kimagasló tudományos, tanári és iskolateremtő munkásságáért számos magas kitüntetésben részesült. 1961-ben Kossuth díj, 1971-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1981-ben a Munka Érdemrend arany fokozata, 1983-ban a Szele Tibor emlékérem, 1992-ben Széchenyi díj és Szent-Györgyi Albert díj, 1994-ben a Szegedért Alapítvány Tudományos Kuratóriumának díja, Szeged Város Pro Urbe díja és MTESZ díj, 1997-ben a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora, 2001-ben Akadémiai Kiadó Nívódíja és az Acta Scientiarum Mathematicarum Szőkefalvi-Nagy Béla emlékérme fémjelzik a 60 éves munkásság, az értékekben oly gazdag életmű elismerését.

Legendák szólnak Tandori Károly közismert szerénységéről, belső énjéből táplálkozó emberségéről, segítőkészségéről, természetes kedvességéről és megnyerő, közvetlen egyéniségéről. Tudósként, tanárként és emberként Tandori Károly a kiválóság utólérhetetlen, de mégis lelkesítő, követésre serkentő mércéje és példája. Halálával pótolhatatlan űrt hagyott maga után szerettei, barátai, kollégái, tanítványai, tisztelői körében, mindannyiunk körében, akik szerettük és becsültük. Most, a végső búcsú pillanatában gyászunk mélységét, fájdalmunkat enyhítse az a tudat, hogy tudományos-szellemi hagyatéka kultúránk maradandó értéke és további táplálója marad, hogy kedves egyénisége, életének gazdag tanulsága örökké él bennünk, valamennyiünk emlékezetében.

Kedves Professzor Úr, nem felejtünk, emlékedet kegyelettel és szeretettel őrizzük. Isten Veled, nyugodj békében!