A+ | A- | Ø
 
  • English
 
 
2014. szeptember 02. kedd 20:51
Az Intézet története

A szegedi egyetemi matematikai intézetek első hetvenöt éve (1921-1996)

A gyökerek. Az a nagy ívű fejlődés és eredményesség, amely a matematika oktatását és kutatását Szeged tudományegyetemén immár háromnegyed évszázad óta jellemzi, az egyetem kolozsvári elődjének keretei között létrejött kimagasló matematikai alkotóműhely szellemében és teljesítményében gyökerezik.

A hazai matematikai kultúra fellendülése, ezen belül a rendszeres matematikai kutatás megindítása, a színvonalas matematikatanár-képzés megszervezése és a középiskolai matematikaoktatás megreformálása - elsősorban Hunyady Jenő és Kőnig Gyula műegyetemi tanárok tevékenysége nyomán - a múlt század hetvenes éveinek elejére tehető. Ugyanekkor, 1872-ben kezdte meg működését Kolozsvárott egyetemünk elődje, a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem. Tanárképzés ebben az időben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen is folyt, de ennek a szintje a matematikában nem volt kiemelkedő. A korszak ismeretéhez tartozik az a tény, hogy legmagasabb tudományos testületünkben, a Magyar Tudományos Akadémián mostohagyermeknek számított a matematika még akkor is, amikor több matematikusunkat eredményeik alapján már külföldön is elismert tudósként tartották számon: Fejér Lipót és Riesz Frigyes nevét matematikai tételek viselték, ám hazai akadémiai tagságukat többszöri leszavazás előzte meg. Alkotó matematikusaink jelentős része gimnáziumban tanított.

Ilyen környezetben jöttek létre a matematikai tanárképzés központjai Budapesten, a József Nádor Műegyetemen, és az új kolozsvári egyetemen. Kolozsvárott az egyetem megalapításakor matematikai és természettudományi kar kezdett működni. Ilyen kara a nagyvilágban akkor csupán a tübingeni egyetemnek volt; csak mintegy ötven év elteltével indult meg világszerte matematikai és fizikai karok szervezése. A karon kezdetben két matematika-tanszék alakult: az Elemi mennyiségtan és a Felsőbb mennyiségtan tanszék. Közülük az elsőnek említett tanszék vezetője Brassai Sámuel, majd Réthy Mór, Vályi Gyula, 1912-től pedig Haar Alfréd lett. A másik tanszék vezetésével Martin Lajost, utána Schlesinger Lajost, Fejér Lipótot, majd 1912-től Riesz Frigyest bízták meg. 1874-ben jött létre a Mennyiségtani fizikai tanszék. E tanszékre került 1887-ben Farkas Gyula, s az igazi fellendülés ekkor kezdődött. Tevékenysége révén az egyetem matematikai és természettudományi kara rövid idő alatt nemzetközi színvonalra emelkedett. Ő hívta Kolozsvárra Schlesinger Lajost, Fejér Lipótot, Riesz Frigyest és Haar Alfrédot.

A kilencvenes évek második felében az egyetemen "felső tudományos képzettség érdekében" létrehozták a Mathematikai Szemináriumot. A Mathematikai Szeminárium részeként az Elemi mennyiségtan, a Felsőbb mennyiségtan és a Mennyiségtani fizika tanszékek "intézet" megjelölést kaptak. (Az utóbbi intézetnek később Szegeden 1930-ig Matematikai fizika tanszék lett a neve; utódja a mai Elméleti fizika tanszék.) Ugyancsak intézeti rangot kapott a geometria Ábrázoló Geometriai Intézet néven, Klug Lipót vezetésével. Az intézeteket igazgatók, a Matematikai Szemináriumot ezek közül választott ügyvezető igazgató vezette. Farkas Gyula "felfedezettjei" közül külön említést kell tennünk a matematikatörténetben méltatlanul mellőzött Schlesinger Lajosról, aki a differenciálegyenletek komplex függvénytani vizsgálatának kiemelkedő egyénisége volt. A 20. század fordulóján kevés olyan része volt e tárgykörnek, amelyet ne gazdagított volna lényegbe vágó új megállapításokkal. Kutatásának eredményeiről monográfiákban is beszámolt; munkássága külföldi matematikusokra is hatott. Az ő tanszékét vette át Riesz Frigyes, egyetemünk későbbi nagyhírű professzora 1912-ben nyilvános rendkívüli (ny. rk.), majd 1914-től nyilvános rendes (ny. r.) tanárként. Ugyancsak 1912-ben jött haza a zürichi műegyetemről Haar Alfréd, és ekkor került Fejér Lipót helyére, akit a budapesti egyetemre neveztek ki. Haar 1917-ben kapott ny. r. tanári kinevezést. 1915-ben Farkas Gyula nyugalomba vonult, utódja Ortvay Rudolf lett. Klug Lipótot 1917-ben nyugdíjazták, s takarékossági okokra hivatkozva helye betöltetlen maradt. A geometriai előadásokat ekkor Riesz és Haar mint megbízottak látták el.

A kolozsvári egyetemen tehát az ugyancsak szakterületük kiválóságai közé tartozó Farkas, Klug, Schlesinger és Vályi professzorok mellett századunk elején három olyan kvalitású tudós alkotott és tanított, akiknek a neve a legtömörebb matematikatörténeti összefoglalókból sem hiányozhat: Fejér Lipót, Haar Alfréd és Riesz Frigyes. Az európai történelem szeszélyéből közülük az utóbbiak lettek - amint azt a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokban elhelyezett emléktáblájuk hirdeti - a szegedi matematikai iskola világhírű megalapítói.

Amikor pályájuk kolozsvári szakasza végetért, Riesz Frigyest 38, és Haar Alfrédot 33 évesen már a világ legkiválóbb fiatal matematikusai közé sorolták. Riesz 1907-ben tette közzé nevezetes munkáját, amelyben lényegében azt mutatta meg, hogy a Lebesgue-értelemben négyzetesen integrálható függvények tere izomorf a véges négyzetösszegű végtelen számsorozatok terével. Ez a felismerés vezetett a 20. század elméleti fizikájában döntő szerepet játszó absztrakt Hilbert-tér fogalmának kialakulásához. A topologikus tér fogalmát teljes általánosságában ugyancsak Riesz vezette be 1908-ban a római nemzetközi matematikai kongresszuson. További klasszikus eredménye, amelyet 1909-ben közölt, az adott zárt intervallumon folytonos függvények terén értelmezett lineáris funkcionálok korlátos változású függvény szerinti határozott Stieltjes-integrálként való előállítása. Ugyancsak ebben az időszakban vette észre, hogy a Lebesgue-integrálható függvények a Lebesgue-féle mértékfogalom előzetes kiépítése nélkül, lépcsős függvények majdnem mindenütt konvergens sorozatainak határfüggvényeiként is definiálhatók.

Haar Alfréd már egyetemi hallgatóként jelentős eredményeket publikált a matematikai fizika bizonyos kérdéseiről. 24 évesen lett a göttingeni egyetem magántanára, David Hilbert tanítványaként. Előtte doktori értekezésében vezette be azt az ortogonális függvényrendszert, amely azóta az ő nevét viseli.


A két háború között. Az első világháború elvesztése következtében Erdély román megszállás alá került. A román hatóságok, nem várva meg a békekötést, az egyetem tanári karától hűségesküt kértek, majd ennek megtagadása miatt az egyetemet Kolozsvárról kiutasították. Az egyetem 1919-ben átmenetileg Budapestre került, s a jogfolytonosság fönnmaradása végett a hasonló sorsú pozsonyi Erzsébet Egyetemmel közös félévet indított. Az egyetem Matematikai és Természettudományi Karának a Paedagogium (Budapest, I. kerület, Győri út 13.) adott helyet. Ebben akkor az állami Polgári Fiúiskolai Tanárképző Főiskola működött, amely 1928-ban ugyancsak Szegedre került. Matematika tanszéke a mai napig szoros kapcsolatban áll az egyetemi Bolyai Intézettel. Az egyetem az 1920/21. évet is Budapesten töltötte. Ebben az évben találkozunk először a későbbi professzor, Kerékjártó Béla nevével; az Algebrai analízis című tárgyat adta elő.

A menekült egyetem az 1921/22. tanévtől véglegesen Szegeden talált otthonra. Elevenítsük fel a berendezkedés, a megindulás hangulatát és néhány mozzanatát. A Matematikai Szemináriumot (a Felsőbb mennyiségtan, Elemi mennyiségtan és Matematikai fizika tanszéket) és az Ábrázoló Geometria Intézetet a Dugonics téri központi épület földszintjén helyezték el. Közös szobában kaptak helyet Riesz, Haar, és Ortvay professzorok, mint a Matematikai Szeminárium igazgatói (Riesz mint ügyvezető igazgató). Haar ezen felül az Ábrázoló Geometria Intézet ideiglenes igazgatója volt. A szoba előtti helyiség - az "előszoba" - volt az asszisztencia szobája. Az asszisztenciát ekkor Radó Tibor, Haar professzor egyetlen tanársegédje jelentette. Ez a szoba egyúttal a Matematikai Szeminárium Könyvtára is volt. Az ehhez csatlakozó, folyosói bejárattal is rendelkező szoba - a "csendes" vagy "olvasó szoba"- a folyóiratok szobája lett. A folyosóról nyílt az oktatás célját szolgáló egyetlen tanterem, az "I. számú matematika tanterem".

Az oktatás megindításán kívül Riesz és Haar fáradhatatlan szervező munkába kezdett a kutatáshoz és oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges könyvek valamint folyóiratok beszerzésére és gyarapítására is. Ma látjuk igazán, hogy ebben is zseniálisak voltak. Riesz Kolozsvárról magával hozta az általa vezetett leltárkönyvet, valamint a kölcsönadott könyvek és kikölcsönzőik listáját. Ebből kiderült, mely könyvek maradtak Romániában, és melyek visszaszerzésére van esély. A kölcsönzőket levélben - többnyire eredményesen - megkérték, hogy a náluk lévő könyvet a szegedi egyetem Matematikai Szemináriumának Könyvtárába juttassák vissza. A matematikai tanszékek költségvetése ebben az időben nagyon szerény volt. A működést évi 1000 pengős ellátmány szolgálta. Ehhez változó összegű rendkívüli felszerelési átalány tartozott, amelynek rendeltetése a könyvek és folyóiratok beszerzése és pótlása volt. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnál sikerült elérni, hogy Demeczky Mihály értékes matematikai könyvtárát megvásárolják, Farkas Gyula pedig a Matematikai Szemináriumnak ajándékozta saját könyvtárát. A helyzetet - és a küzdelmet - jellemzi a következő anekdotikus, de igaz történet. Haar professzor, aki jó viszonyban volt Klebelsberg Kunóval, ecsetelte a miniszternek, milyen katasztrofális az intézet ellátottsága könyvvel és folyóirattal. Klebelsberg kinyomoztatta, hogy Hámori Bíró Pál gyáros, egyben országgyűlési képviselő, "Hámori" előnevéért tartozik az államnak 25.000 pengővel. Közbenjárt, hogy ezt az összeget Bíró a szegedi egyetem Matematikai Szemináriumának utaltassa át a könyvtár gyarapítására. A 20-as évek végére a matematikai könyvtár kielégítő színvonalú egyetemi szakmai könyvtárrá vált: akkori nyilvántartása már csaknem 3000 kötetes állományról tanúskodik.

Az igazi fejlődést és színvonalat azonban a folyóirat-gyűjtemény jelentette. Riesz és Haar felvetették, hogy matematikai folyóiratot kellene indítani, mégpedig nem akármilyet, hanem világszínvonalút. Erre az anyagi fedezetet társadalmi egyesület létrehozásával teremtették meg. A város nagyjai és tehetős polgárai létrehozták a Ferencz József Tudományegyetem Barátainak Egyesületét. Ez lett a kiadó, élén Várnai Dezsővel, a Szegedi Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. igazgatójával. A folyóirat címe: Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae. Sectio Scientiarum Mathematicarum. E hosszú cím, idézésének megkönnyítésére, Acta Sci. Math.-ra zsugorodott, sőt egyszerűen csak szegedi Acta-ként beszéltek (és beszélnek a mai napig) róla. Riesz és Haar levélben fordult a világ ismert matematikusaihoz, akik közt sokan személyes ismerőseik voltak, és cikkeket kértek tőlük. Ők maguk is itt helyezték el legjobbnak tartott publikációikat, és erre kérték arra érdemes tanítványaikat: Radó Tibort, Szőkefalvi-Nagy Gyulát és másokat. Így sikerült néhány év alatt világszínvonalúvá fejleszteni a lapot. Ragadjunk ki néhány nevet a fiatal Acta köteteiből: Fejér Lipót, Neumann János, Pólya György, Szegő Gábor, Riesz Marcell, Lánczos Kornél, Norbert Wiener, George D. Birkhoff, Henri Cartan, Antoni Zygmund, Egerváry Jenő, a még egyetemi hallgató Erdős Pál és természetesen a helyiek: Riesz, Haar, Kerékjártó. A felsorolást még hosszan folytathatnánk, de már ez a névsor is érthetővé teszi, hogy a megjelent kötetek alapján hamarosan nagyon sok egyetem és nagyobb könyvtár kötelességének érezte, hogy a szegedi Actát megrendelje vagy más módon megszerezze. Rövidesen megindult a csere. Riesz és Haar most is a levelezés bevált módját választotta: írtak az összes ismert matematikai folyóiratok szerkesztőinek, kiadóinak, és felajánlották az Actát csereként. Sok esetben sikerült cseremegállapodást kötni; még az akkor kuriózumnak számító, de magas szakmai színvonalú orosz és japán folyóiratok is megjelentek a könyvtárban. A cseréket segítette egy-egy külföldön dolgozó magyar matematikus. Igy például Riesz Frigyes öccse, Riesz Marcell (akit Mittag-Leffler hívott meg professzornak Svédországba), megszerezte a tekintélyes svéd Acta teljes sorozatát a szegedi Acta szerény, nyomdatechnikájában ekkor még primitívnek mondható vékony füzeteiért. Az évtized végére választékában is, minőségében is az ország leggazdagabb matematikai szakfolyóirattárává nőtte ki magát a Matematikai Szeminárium Könyvtára. A könyvtárgyarapítás jelentős forrását is jelentette az Acta, mivel számos kiadó küldte meg kiadványait referálásra a szerkesztőségnek, és referálás után a könyvek a könyvtár birtokába kerültek. A tanszékek-folyóirat-könyvtár szimbiózis a mai napig többé-kevésbé így működik. 1997-ben már az Acta 63. kötete jelent meg. Az Acta megindulása után Szegeden felnőtt egy nyomdai szakembergárda is - ennek első generációját Radó Tibor és az 1927-ben a Matematikai Szemináriumhoz került Kalmár László képezte ki a matematikai jelek helyes szedésére -, akik évtizedeken keresztül a hazánkban kiadott matematikai és fizikai tárgyú könyvek tekintélyes részének szedését végezték. Az Acta technikai szerkesztője külföldre távozásáig Radó, utána Kalmár volt, bár nevük az Actán nem szerepelt.

A könyvtár fejlesztésének másik forrását jelentette a "svédpénz". Riesz Marcell eredményes gyűjtést indított a szegedi matematikusok javára a svéd matematikusok között. A befolyt nem csekély összeget bankszámlán elkülönítve a matematikai könyvtár fejlesztésére (folyóiratok pótlására, új könyvekre, stb.) fordították. A pénzt egy bécsi, majd egy párizsi bank kezelte, így a későbbi devizazárlatok idején is volt lehetőség könyvek vásárlására. Hosszú időn keresztül használta az asszisztencia a matematikai tanszékek egyetlen írógépét, amellyel szintén Riesz Marcell ajándékozta meg a Matematikai Szemináriumot. Zömében az ő feladatuk volt az adminisztráció is (adminisztrátorok nem voltak), továbbá Riesz és Haar professzorok cikkeinek legépelése stb. Végül lehetőség nyílt a könyvtár fejlesztésére a Rockefeller-alapból is. Szent-Györgyi Albert (még a Nobel-díj elnyerése előtt) tárgyalt a Rockefeller Foundation-nel, hogy támogassa a szegedi természettudományi és matematikai kutatásokat. Egyezmény jött létre, hogy az alap egyszeri 119 000 dollár összeget nyújt alapfelszerelésekre, és hosszabb időre évi segélyt engedélyez, ha a Vallás- és Közoktatási Minisztérium is nyújt anyagi támogatást. E megállapodás után létrejött a Szegedi Természettudományi Kutatási Alap - Szent-Györgyi Albert elnökletével -, és ez döntött az államtól a minisztériumon keresztül folyósított, évenként változó összegről. Ez 1931-ben volt, már az első devizazárlat idején. Így a 119 000 dollár különösen hasznos volt, mivel ezt a CUSE National Bank kezelte Párizsban (ekkor került ide a "svédpénz" is elkülönített számlára), így a kutatóhelyek, többek között a matematika tanszékek továbbra is devizához juthattak.

Radó Tibor 1924-től Riesz adjunktusa lett. Az Ábrázoló Geometriai Intézet tanársegédje Kudar János volt, aki ilyen minőségben Ortvayhoz is be volt osztva. Kudar, kitűnő elméleti fizikus, később Schrödinger mellett is dolgozott. Az ő nevéhez fűződik a relativisztikus Schrödinger egyenlet első levezetése. Amikor Riesz és Haar elérkezettnek vélte az időt a Klug Lipót nyugalomba vonulása óta üres professzori állás betöltésére, egyúttal javasolták az intézet nevének megváltoztatását Geometriai Intézetre. Ez nagy felbolydulást okozott a karon. Gelei József, az Általános Állattani Tanszék professzora a névhez ragaszkodást azzal magyarázta, hogy ez kifejezi a tárgy alapvető fontosságát; a professzori állás betöltésére pedig Szmodits Hildegárd műegyetemi adjunktust, az ábrázoló geometria magántanárát javasolta. Riesz és Haar Kerékjártó Bélának a kinevezését támogatta, mivel ő már egyetemi hallgató korában nemzetközileg elismert topológusnak számított, és 1922 óta az egyetem magántanára volt. Riesz és Haar úgy ítélte meg, hogy ezzel a Kar egy fiatal, a matematikus professzorok szintjén álló tudóssal egészülhetne ki. Végül kari tanácsi határozattal a tanszék neve Geometriai és Ábrázoló Geometriai Intézet lett, de az állásra Szmoditsot terjesztették fel. Riesz és Haar a kompromisszumért cserében kieszközölt egy újabb tantermet (a II. számú matematikai tantermet) és két szobát, egyet az intézet professzorának, egyet pedig az asszisztenciának. Kifejezve egyszersmind elégedetlenségüket, a minisztériumhoz különvéleménnyel éltek Kerékjártó Béla kinevezése érdekében. Végül 1925. november 30-ával Kerékjártó lett az egyetem ny. rk. tanára. Kudar, Ortvay révén, hároméves németországi ösztöndíjhoz jutott, ezért helyére - a geometria tanszékére - tanársegédnek Lipka Istvánt nevezték ki 1926. szeptember 1-jével. Említést érdemel, hogy Egerváry Jenő, akit a tudománytörténet az operációkutatásban használt "magyar módszer" egyik megalkotójaként tart számon, ebben az időszakban (1922-től 1927-ig) ugyancsak a szegedi egyetem magántanára volt, e fokozatot azonban - az ismert adatok szerint politikai okból - megvonták tőle.

Amikor Kudar közölte Ortvay professzorral, hogy ösztöndíja lejárta után nem kíván hazatérni, Ortvay kénytelen volt munkatárs után nézni. Kürschák József műegyetemi professzor Kalmár Lászlót, a VATEA Elektroncsőgyár kutató fizikusát ajánlotta. Kalmár kapva kapott az ajánlaton, bár nem hallgatta el, hogy őt igazán és elsősorban a matematika érdekli. Ortvay kifejtette, hogy ez nála előny, mivel az elméleti fizika matematikailag jól képzett szakembereket igényel. Így került 1927. szeptember 1-jével Kalmár a Matematikai fizika tanszék tanársegédi posztjára, ahol az elméleti fizikai feladatok ellátása mellett teljes intenzitással matematikával foglalkozott, és a matematikának élt. A Kalmár Lászlóval kiegészült hatfős "csapat" lett a szegedi matematikai iskola magja. Ez az iskola egy kitűnően megkonstruált és megépített szerkezethez hasonlóan működött. Riesz, Haar és Kerékjártó mellett Radó, Kalmár és Lipka mint asszisztencia nem csupán kiszolgálta a minőségi munkát. Tehetségük, felkészültségük alkalmassá tette őket arra, hogy új ösvényeken is kalandozzanak, hogy a legújabb (esetenként lenézett) diszciplinákat is befogadják és műveljék (elég Radó és Kalmár esetében a matematikai logikára gondolni). Ebből a magból sarjadtak ki, és az ekkor meggyökeresedett szellemben fejlődtek tovább a szegedi iskola újabb ágai; így tudta ez az iskola a mai napig megtartani tekintélyes szerepét számos területen mind a kutatásban, mind az oktatásban.

A kialakuló szegedi iskola szakmai hitvallását Riesz, a mester fogalmazta meg és mondta ki. (Professzortársai Rieszt egymás között mesternek szólították. Szegeden a "professzor úr" megszólítás volt megszokott és elvárt - ez is kolozsvári örökség. Előfordult, hogy egy-egy Pestről Szegedre került munkatárs, vagy Szegedre látogató vendég "méltóságos uramnak" szólította Rieszt, ami egyébként az idő tájt a professzoroknak kijárt. Ő ezt mindig tapintatosan elhárította és a szegedi szokásokra hívta fel a figyelmet.) Ez így hangzott: "Az egyetemi tanár kötelessége, hogy a tiszta tudományt, a nívóból semmit sem engedve sugározza, mint az antenna, akár felfogja valaki, akár nem; az már nem az ő dolga." Riesz ezt tartotta is. Tudományos kisugárzása, hatása világszerte óriási volt. Közvetlen tanítványának azonban csak két matematikus, Szőkefalvi-Nagy Béla és az amerikai Edgar R. Lorch nevezhető. Ez abból is eredt, hogy Riesz alkatától távol állt a témaosztogatás. Többször is hangoztatta, ha valaki doktorálni akar nála, válasszon témát, vázolja elképzelését, mert már ebből megítélhető, hogy milyen matematikus vénával van megáldva az illető.

A tudományos fokozatok első lépcsőjét a doktori cím, a másodikat a (habilitációval szerzett) magántanári fokozat jelentette. Az utóbbi megközelítőleg a későbbi kandidátusi fokozatnak felelt meg. A magántanárságot el is lehetett veszíteni, ez a fokozat ugyanis azzal a kötelességgel járt, hogy tárgyköréből előadásokat kellett hirdetni és tartani, legalább háromévenként egy szemesztert. Akkoriban jónéhány középiskolai tanár is dicsekedhetett már ilyen fokozattal; ennek révén tudtak kapcsolatban maradni az egyetemmel, és a fokozat további tudományos munkára ösztönözte őket. Radó 1926. június 26-tól az "Analízis és geometria", Kalmár 1932. július 16-tól az "Aritmetika és analízis", Lipka 1933. május 8-tól az "Algebra" magántanára lett.

1928-ban Budapestről Szegedre helyezték át a Paedagogiumot, az állami Polgáriiskolai Tanárképző Főiskolát. Mivel matematikus tanárai nem kívántak Szegedre költözni, a matematika előadásával Riesz az 1928-29. tanév első félévében Radót, Kalmárt és Lipkát bízta meg. A kisegítés félévig tartott; ezután a főiskola meghívta Szőkefalvi-Nagy Gyulát, a kolozsvári Marianum női felsőkereskedelmi iskola igazgatóját (1915-től a kolozsvári egyetem magántanára volt "Algebra és függvénytan" tárgykörből) az üres matematika-professzori állására. Az egyetem és a főiskola között a mai napig élő oktatási és tudományos kapcsolat van, amely szükségszerű együttműködés is volt 1949-ig, a következő okból. A tanárképzést mind polgári iskolai, mind középiskolai szinten az Országos Tanárképző Intézet irányította és adminisztrálta; a tanárjelölteknek tanárvizsgáló bizottság előtt kellett szakvizsgát tenniük. Az egyetemi tanszabadság elve lehetővé tette, hogy a professzor azt adjon elő, ami neki tetszik; ebbe senkinek nem lehetett beleszólnia. Az Országos Tanárképző Intézet azonban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által jóváhagyott tematika szerinti oktatást is követelt a tanárokat képező intézményektől (és ezt kellőképpen külön megfizették). Ezért az egyetemen kétfajta matematika előadásokat tartottak: egyrészt olyanokat, amelyek a tanári végzettség megszerzéséhez voltak szükségesek, másrészt pedig olyanokat, amelyek a "felső tudományos képzettség" megszerzését szolgálták. Az egyetemi előadásokat a polgári iskolai tanárképzősök is hallgathatták.

1929-ben Ortvay a pesti egyetemre távozott. Radó erre az évre ösztöndíjat kapott, emellett pályázatot nyújtott be a debreceni egyetem által meghirdetett matematika- professzori állásra. A pályázat elbírálására egyetemközi bizottságot hoztak létre a pesti tudományegyetem, a műszaki egyetem és egyetemünk felkért professzoraiból. A bizottság "primo et unico loco" Radó Tibor pályázatát fogadta el - azaz a helyre ő volt az első és egyedüli jelölt -, mégis más kapta meg az állást. Radót ez felháborította, és mivel számos külföldi ajánlatot kapott, felmerült benne a végleges távozás gondolata. Az év első felét Münchenben töltötte, a második félévben egy harvardi meghívásnak tett eleget, a következő év első félévében Houstonban tanított, végül az Ohio State University ajánlatát találva legjobbnak, családjával Ohióba költözött, és professzorként haláláig ott dolgozott. Radó nevezetes eredménye a híres Plateau-féle probléma megoldása: adott határgörbéjű felületek között a legkisebb felszínűnek a meghatározása. Az ívhosszról és a felszínről Radó már amerikai professzorként tett közzé tekintélyes monográfiát. Ilyen irányú vizsgálatait még Riesz buzdítására kezdte el; külön érdeme, hogy az első világháború áldozatává vált kiváló tehetségű középiskolai tanár, Geőcze Zoárd idevágó eredményeit feldolgozta és hozzáférhetővé tette.

1929 a matematikai tanszékek életében nagy változásokat hozott, mondhatjuk, hogy a véletlen folytán. Klebelsberg Kunó egy göttingeni fehérasztali beszélgetés alkalmával Richard Courantnak, a neves matematikusnak vacsoraszomszédja lett. A német tudós nemcsak a 20. századi matematika eredményeiről, fejlődéséről tudott lebilincselően szólni tudományok iránt érdeklődő és fogékony miniszterünknek, hanem lelkesedéssel mondta el azt is, hogy mindezekhez a szegediek, név szerint Riesz, Haar, Kerékjártó, Radó, Kalmár, Lipka milyen mértékben és milyen módon járultak hozzá. Klebelsberg nemcsak örömmel nyugtázta a hallottakat, hanem hazatérve el is rendelte a szegedi matematikai tanszékek külön pénzügyi támogatását körülményeik rendezésére. Az egyetem tanácsának határozata alapján 1929-től a Matematikai Szeminárium és a Geometriai és Ábrázoló Geometriai Intézet együttes neve: Bolyai Intézet. Az intézet a Baross Gábor (ma Egyetem) utca 2. szám alatti (másképpen: Szukováthy téri) épület második emeletén nyert méltó elhelyezést.

A Bolyai Intézet elnevezés elsősorban a tudományos levelezésben vált használatossá; így van ez a mai napig is. Az Acta a 9. kötettől a borítóján viseli ezt a nevet. 1932-ben a Matematikai fizika tanszék kivált a Matematikai Szemináriumból, ezáltal a Bolyai Intézetből is, és Elméleti fizika tanszék néven önálló tanszékké alakult.

Kalmár 1930. október 1-től - Radó álláshelyén - Riesz és Haar közös adjunktusa lett. 1931-ben a budapesti Eötvös József Kollégium mintájára Szegeden megszervezték az Eötvös Loránd Kollégiumot. Ennek anyagi hátterét az egyetem honoris causa doktorává fogadott Lord Rothermere 100 000 pengős adománya jelentette. A rektor ezt az összeget az adakozó felhatalmazása alapján saját belátása szerint használhatta fel: létrehozta a Rothermere-alapítványt. Az alapítvány támogatásával létrejött Eötvös Loránd Kollégium a legjobb hallgatók szakkollégiuma lett. Ugyanebből az alapítványból nyert állandó támogatást 1930-tól az Acta Scientiarum Mathematicarum. A Bolyai Intézet részéről az Eötvös Kollégiumban 1931-től mellékfoglalkozásként Kalmár tartott matematikai szakórákat, sok esetben a hallgatók által kért témákból.

1933 márciusában 48 éves korában meghalt Haar Alfréd. Ezzel lezárult a szegedi matematikának az első nagy "triumvirátus", Riesz, Haar és Kerékjártó nevével fémjelzett aranykora. Haar alkotó tevékenysége Szegeden teljesedett ki. A variációszámítás egyik alapvető megállapítását, az egyváltozós esetekben alkalmazható Du Bois-Reymond-féle lemmát kiterjesztette a többváltozós esetre; ez a nevezetes Haar-lemma. A variációszámítás terén elért eredményeit, azok alkalmazásait és a további feladatokat 1929-ben Hamburgban tartott előadás-sorozatában foglalta össze. Legnagyobb eredménye a róla elnevezett mérték létezésének bizonyítása, amelyről akadémiai székfoglaló előadását is tartotta 1931-ben, s amely tételnek egyik lehetséges megfogalmazása a következő: bármely olyan lokálisan kompakt csoporton, amelyben az egységelemnek van megszámlálható környezetbázisa, létezik olyan nemtriviális mérték, amely invariáns a csoportelemekkel balról történő szorzásokkal szemben. Ezzel Haar hatalmas lépést tett David Hilbert 1900-ban feltett kérdésének - a nevezetes V. problémának - megoldása felé, ami azonban már másokra maradt és csak 1952-ben született meg.

Az 1932/33. tanév végéig Riesz javaslatára a kar Kalmár Lászlót bízta meg az Elemi mennyiségtan tanszék teendőinek ellátásával. Ezután a minisztérium takarékossági okokra hivatkozva a tanszékre nem nevezett ki professzort, ami gyakorlatilag a tanszék megszűnését jelentette. Az 1933/34. tanévtől Szőkefalvi-Nagy Béla Riesz díjtalan gyakornoka, Lipka István pedig 1935. szeptember 1-től Kerékjártó adjunktusa lett. 1938 nyarán Kerékjártó Béla Pestre távozott.

Kerékjártó a húszas években szegedi magántanári habilitációja után Göttingenben, majd két évig Princetonban volt vendégprofesszor, és már 25 évesen ismertté tette nevét Vorlesungen über Topologie című nagyhatású könyvével. Hermann Weyl, századunknak Neumann Jánoshoz hasonlóan univerzális nagy matematikusa ezt írta Kerékjártó könyvéről: ..."Míg korábban a topológia tudományában a szemlélet alapján történő szigorú bizonyítás kimondottan fáradságos volt, és az ember tízet tehetett egy ellen, hogy ritkán sikerült, Kerékjártó révén ez az út elegyengetődött, a gondolat és a szemlélet szoros kapcsolatba került. Ezután én is az ő felfogása és elképzelései alapján fogom a topológiát tanítani...". Szegeden készült el Kerékjártó A geometria alapjai című - később franciául is megjelent - hatalmas monográfiájának első kötete, amelynek hazai publikálásáról így írt a szerző: ..."azt a célt kívánom szolgálni, hogy a középiskolai tanár megismerje az általa a középiskolában tanított tételeknek a geometria tudományos rendszerében való helyét ...". Könyvei mellett Kerékjártó nevét mély eredményei is őrzik. A felületek topológiájára vonatkozó vizsgálatain kívül kiemelkedő megállapításokat tett a Jordan-görbékről: megmutatta, hogy két Jordan-görbe közötti homeomorf megfeleltetés az egész síkra folytatható, továbbá bebizonyította a klasszikus Jordan-féle görbetétel megfordítását.

Kerékjártó tanszékének vezetését a következő tanévben Riesz Frigyes látta el, majd 1939. július 19-től Szőkefalvi-Nagy Gyulát nevezték ki az egyetem ny. r. tanárává, a Geometria és Ábrázoló Geometria Intézet igazgatójává. Főiskolai helyére fia, Szőkefalvi-Nagy Béla, a Bolyai Intézet későbbi meghatározó egyéniségű professzora került.

A szegedi matematika helyét a hazai matematikai életben jól mutatja, hogy a két háború közötti időszak legmagasabb matematikai kitüntetését, a Kőnig Gyula-jutalmat (pontosabban az eredeti alapítványi összeg elértéktelenedése miatt helyébe lépett Kőnig Gyula-érmet) Szőkefalvi-Nagy Gyula, Kalmár László és Lipka István is megkapta. A szóban forgó évtizedekben egyetemünkön folyó matematikaoktatás adataiból kitűnik, hogy Szeged nemcsak a matematika művelésében haladt a világ egyetemeinek első sorában, hanem e tudománynak átadásában is a következő nemzedék számára. Mai szemmel visszatekintve talán fellengzősnek látszik ez az értékelés egy mindössze hat tanárból álló intézményről, ám a látszat csalóka: akkoriban a kiemelkedő hírű és teljesítményű külföldi egyetemeken is csekély volt a "státuson levő" tanárok száma. Tekintsük át, milyen matematikai előadásokat tartottak Szegeden az egyetem működésének első két évtizedében.

A bevezető előadások közül Riesz Frigyeshez a differenciál- és integrálszámítás előadások és gyakorlatok tartoztak. Haar az algebra és számelmélet előadásain és gyakorlatain kívül a valószínűségszámítást is előadta. A geometria előadások és gyakorlatok tartása Kerékjártó kinevezéséig közös feladatuknak számított; a geometria különböző fejezeteit felváltva adták elő. Ebbe az ábrázoló geometria előadások és gyakorlatok révén Radó Tibor is "besegített". Hasonlóképpen felváltva hirdették meg a differenciálegyenleteket, az integrálegyenleteket és a variációszámítást.

A felsőbb analízis kurzusait - Valós függvénytan, Fourier-sorok, Komplex függvénytan - áttekintve egy új tudomány, a funkcionálanalízis megszületése tárul szemünk elé, amelynek Riesz Frigyes egyik megteremtője volt. Nem tudván megbarátkozni Lebesgue eljárásával a róla elnevezett integrál bevezetésére, előadásaiban is folytatta a korábban kezdett munkát a Lebesgue-integrál felépítésének átalakítására. Kétségtelen, hogy 1930 táján Szeged volt a világon az a hely, ahol a klasszikus függvénytant és a funkcionálanalízist - az utóbbit in statu nascendi - a legmagasabb színvonalon lehetett tanulni. Nem véletlen, hogy Marshall Stone, a Harvard egyetem professzora, a funkcionálanalízis első monográfiájának szerzője Szegedre küldte tanulni már említett munkatársát, Edgar R. Lorch-ot. Riesz meghirdette a Függvényoperációk, majd a Hilbert terek elmélete és az Integrálegyenletek című előadásokat is. Mindezek a negyvenes évek végére könyvvé ötvöződtek és megszületett a funkcionálanalízis átfogó, példátlan sikerű tankönyve Riesz Frigyes és hazai tanítványa, Szőkefalvi-Nagy Béla tollából.

Haar Alfréd előadáscímei magukért beszélnek: Variációszámítás, Csoportelmélet, Folytonos csoportok elmélete, Galois-féle elmélet. Kerékjártó a kolozsvári-szegedi hagyományokra építkezve fejlesztette és korszerűsítette a geometriai előadásokat. Újra programba vette a Bolyai-geometriát a Nem-euklideszi geometria című előadás keretében. Új előadásokkal is színesedett a paletta; ilyenek voltak a Komplex geometria, a Geometriai csoportelmélet, a Geometria megalapozása, s végül 1934-től a Topológia.

Radó Tibor Ivhossz és felszín, valamint Minimálfelületek címmel tartott előadásokat. Haar halála után Lipka István hirdette meg az algebrai tárgyú előadásokat, míg a Számelmélet, Analitikus számelmélet és a Valószínűségszámítás Kalmár László neve alatt szerepel, aki 1934-től kezdődően halmazelméletet is adott elő Halmazelmélet és Bevezetés a matematikai axiomatikába címmel, majd 1939-től matematikai logikát Matematikai bizonyításelmélet címmel.

Szőkefalvi-Nagy Gyula, aki főiskolai tanárként 1931-től az egyetemnek is címzetes ny. rk. tanára volt, ugyancsak tartott előadásokat Görbék algebrai és geometriai elmélete, Görbék topológiája, Algebrai egyenletek gyökeinek elhelyezkedése címmel. Ezenkívül hirdetett Elemi matematika, A matematika oktatásának módszertana, A geometriai szerkesztések elmélete című előadásokat is.

E kor történetéhez tartozik, hogy a matematikusok - az említett konfliktusok ellenére - az egyetem és a kar respektált részlegét alkották, olyannyira, hogy a szegedi indulás első éveiben a kari dékáni székben sorban Riesz, Haar és Ortvay váltotta egymást, majd a harmincas évek elején Kerékjártó is betöltötte ezt a tisztséget. Az 1925/26. tanévben pedig - az akkor szokásos egy évig - Riesz Frigyes volt az egyetem rektora. A nagy tisztességgel járó egyetemi megbízatások mellett az országos megbecsülés ideje is eljött, ha nem sietősen is: a harmincas évek elején Haar Alfrédot, majd Kerékjártó Bélát és Szőkefalvi-Nagy Gyulát a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, Riesz Frigyest pedig - húszévi levelező tagság után, 1936-ban - rendes tagjává választotta.


Borúra derű. A Ferenc József Tudományegyetem 1940-ben visszatért Kolozsvárra, ahol működése négy év múltán az újabb történelmi sorsforduló következtében végetért. A kormányzat Szegeden az 1940. évi XXVIII. törvénycikkel megalapította a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetemet. A matematika- professzorok közül Szőkefalvi-Nagy Gyula - abban az időben éppen a matematikai és természettudományi kar dékánja -vállalta a kolozsvári kinevezést. Helyére 1940. október 19-ével Rédei Lászlót (aki középiskolai tanárként abban az esztendőben nyerte el a Kőnig Gyula-érmet) nevezték ki a geometria ny. rk., majd 1941. szeptemberétől ny. r. tanárává. Az új egyetemen az intézet nevéből már kimaradt az "ábrázoló geometria".

A háborús évek megpróbáltatásai a szegedi matematikusokat is sújtották. Kalmár László magántanári fokozatát a Horthy Miklós Tudományegyetem nem ismerte el. A Sztójay-kormány fajüldöző rendelete alapján 1944 tavaszán felmentették adjunktusi állásából és szakóraadói tevékenységéből. Riesz Frigyest svéd menlevele védte, de kötelezték a sárga csillag viselésére, aminek tüntetőleg tett eleget.

A város felszabadulása után újra indult az egyetemi és a matematikai élet. Riesz Frigyest, mint húsz éve, újra rektorrá választották. Az egyetemi munka újbóli megindításának nagy felelősséggel járó, sok bölcsességet igénylő munkáját sikeresen végezte el. A matematikai élet feltámasztása Kalmár feladata lett; 1944 októberében ismét adjunktusi teendők ellátásával bíztak meg. Budapest felszabadulása után egy ideig számos kiváló matematikus tartózkodott Szegeden, köztük Péter Rózsa, Turán Pál és családja, Vincze István, Surányi János, valamint Rényi Alfréd és későbbi felesége. Az egyetembarátok felélesztett egyesületének segítségével Kalmár megszervezte a matematika-előadásokat; az első előadók Riesz és Rédei mellett a felsoroltak közül kerültek ki. A "külsősök" közül csak Turánnak volt állása, őt Riesz vette maga mellé tanársegédjének. Soós Paula és Surányi János Kalmár segítségével indította újra Szegeden a Középiskolai Matematikai Lapokat. Az 1944/45. tanévben az egyetem Ady téri épületében katonai kórház volt. A Bolyai Intézetet erre az időre a fizikus és vegyész tanszékek fogadták be. Veszteséget jelentett Lipka István távozása 1945-ben, aki politikai okokból nem maradhatott az egyetemen. Korábban értékes eredményeket ért el az algebrai egyenletek elméletében, későbbi élete során a műszaki matematika megbecsült tudósává vált Budapesten.

Kalmár László 1945 áprilisában visszakapta magántanári címét. Szőkefalvi-Nagy Béla 1946. január 10-étől az egyetem címzetes ny. rk. tanára lett. Ekkor már kiváló tudósként tartották számon a Hilbert-tér lineáris operátorainak spektrál-előállításáról írt monográfiája, amelynek olyan hatása volt, hogy 25 évvel később az Egyesült Államokban újból kiadták, és a függvénytan különböző területein elért eredményei alapján. (1942-ben ő is elnyerte a Kőnig Gyula-érmet.)

A Kolozsvárról visszatérni kényszerült Szőkefalvi-Nagy Gyula 1945. novemberétől beosztott ny. r. tanár lett. Kalmárt 1946-ban kinevezték intézeti tanárrá, majd kevéssel később ő is ny. rk. tanár lett. Az 1945/46. tanév közben Riesz Frigyest meghívták és kinevezték a budapesti tudományegyetem újraélesztett III. sz. Matematika tanszékére, az egykori Suták-tanszékre, tanszékvezető egyetemi tanárnak. Ezzel Riesz régi vágya teljesült. Neve e tanszékkel kapcsolatban már nem sokkal Haar halála után, 1936-ban, Suták nyugdíjazásakor is felmerült. Neumann Jánosnak Ortvayhoz írt akkori leveléből érdemes véleményét idézni: "Kár volna, ha Szeged, amely eddig egy lényeges matematikai centrum volt, tovább gyöngülne..." Akkor a tanszéket takarékossági okokból nem töltötték be, Szeged szerencséjére. Most Riesz a kinevezést örömmel elfogadta, de a tanév végéig Szegeden maradt, hogy mint prorektor eleget tehessen feladatainak. Személyében a magyar matematika csak Bolyai Jánoshoz mérhető nagysága távozott el városunkból, amelyet az itt töltött negyedszázad alatt, munkatársainak élén, a világ elismert matematikai kutatóhelyeinek egyikévé fejlesztett. Már felidézett tudományos felfedezései mellett itt dolgozott a szubharmonikus függvények elméletén is. Alapvető tétele a szubharmonikus függvényeket mint a negatív tömegeloszlások potenciáljait jellemzi, amivel új távlatokat nyitott meg a potenciálelmélet előtt. Ugyancsak Szegeden támadtak azok a gondolatai, amelyeket először az 1928. évi bolognai nemzetközi kongresszuson, majd továbbfejlesztett formában akadémiai székfoglaló beszédében fejtett ki, s amelyek a később Riesz-tereknek nevezett félig rendezett lineáris terekre vonatkozó kutatásokat indították el. Korábban említett, Szőkefalvi-Nagy Bélával közös funkcionálanalízis-könyve, amely jelentős mértékben alapul másfél évtizedes szegedi együttműködésükön, már Budapesten készült el. Az 1952-ben francia nyelven megjelent Leçons d'Analyse fonctionnelle, amelyet lefordítottak angol, német, orosz, japán, kínai és magyar nyelvre is, nemzedékeknek szolgált - és szolgál mindmáig - a valós függvénytan és a funkcionálanalízis tankönyvéül.

Riesz utóda 1947. március 18-án Kalmár László lett, a felsőbb mennyiségtan nyilvános rendes tanáraként, egyben a Bolyai Intézet igazgatójaként. Az utóbbi tisztséget Riesz eltávozásától az említett napig Szőkefalvi-Nagy Gyula töltötte be. 1948-ban a Bolyai Intézet az újra létrehozott Ábrázoló Geometriai Intézettel bővült, amelynek Szőkefalvi-Nagy Béla lett ny. r. tanára. A háború utáni években Rédei munkatársa, majd Kalmár tanársegédje volt az 1948-ban Debrecenbe került, korán elhunyt neves algebrista, Szele Tibor. Ugyancsak a Bolyai Intézetben dolgozott Aczél János és Fáry István, akik tudósi pályájukat később az Újvilágban folytatták.

A háborús évek nehézségeit az intézeti könyvtár sikeresen átvészelte: 1949-ben a leltár már 3470 könyvet és mintegy 6000 kötet folyóiratot tartalmazott. A következő tíz évben a könyvek száma megkettőződött, s ezt további rendszeres fejlődés követte. Ennek eredményeképpen napjainkra a könyvállomány mintegy 20 000-re nőtt, s nem sokkal marad el ettől a folyóiratkötetek száma sem. A nagy alapítók kezdeményezte cserék mindmáig élő forrásai a folyóirat-állomány gyarapodásának. Ezek az ország elzárkózásának későbbi éveiben sem apadtak el: 1950 és 1965 között csupán csere révén mintegy 2000 kötet folyóirat került a könyvtárba. Ma a Bolyai Intézetben működik az ország egyik vezető matematikai könyvtára. Állományában a korszerű elektronika vívmányait felhasználva is böngészhet az érdeklődő szakember.


Átalakulás és fejlődés. 1949-ben a felsőoktatást jelentősen átszervezték. Az ide vonatkozó kormányrendelet többek között úgy intézkedett, hogy a Szegedi Tudományegyetem matematikai és természettudományi kara "Természettudományi Kar" elnevezéssel folytatja működését, és egyéb szakok mellett az alkalmazott matematikus képzést is bevezette a gyakorlati életben hasznosítható szakemberek képzésére. Ugyanez a rendelet megszüntette az Országos Tanárképző Intézetet. Ezután a "Bolyai Intézet" megjelölést sem használta a hivatal, bár ez az egyetemi polgárok nyelvében változatlanul tovább élt.

Míg 1950-ig a matematika szakos egyetemi hallgatók száma egyetlen évben sem haladta meg a huszat, ettől az évtől száz körüli létszámú matematika-tanárjelölt évfolyamok jelentek meg az egyetemen. Az intézet kinőtte a Szukováthy (mai nevén Ady) téri épületben majdnem negyedszázadon át elfoglalt - eleinte kényelmes - helyét, s 1952 végén mai helyére, a városi kegyesrendi gimnázium korábbi helyére, az Aradi vértanúk tere 1. szám alatti épület első emeletére költözött, a második emeleten pedig tágas tantermeket és tanulószobákat kapott. A termeket kiemelkedő magyar matematikusokról nevezték el: Bolyai János, Riesz Frigyes, Fejér Lipót, Haar Alfréd és Kerékjártó Béla mellett termet kaptak az egykori kolozsvári iskola nagy öregjei, Farkas Gyula és Vályi Gyula, valamint a fajgyűlölet által fiatalon a halálba küldött korábbi szegedi diák, Grünwald Géza is. Az egyetemi köznyelvben ettől kezdve magát az épületet is csak "a Bolyai"-ként emlegetik.

1953-ban hosszú betegség után - előadásait utolsó napjáig megtartva - elhunyt Szőkefalvi-Nagy Gyula. Vérbeli geométer volt és példamutatóan lelkiismeretes tanár. A geometriai szerkesztések elméletéről írt könyve mellett nevéhez fűződik a maximális indexű görbék elméletének megalapozása. Eredményesen dolgozott a klasszikus algebra és a síkgeometria határterületén is. Tanszéke sok éven át betöltetlen maradt. Moór Arthur mellett, aki a differenciálgeometria kitűnő művelője volt, és 1968-tól a soproni egyetem professzora lett, jeles budapesti geométerek, név szerint Soós Gyula, majd hosszú időn át Szenthe János, dolgoztak Szegeden. A tanszék betöltésére csak 1975-ben került sor, amikor az intézet az akkor feltűnt kiemelkedő tehetségű fiatal budapesti matematikust, Lovász Lászlót hívta meg a tanszékre. Lovász bemutatkozó előadása méltó volt kiváló elődjéhez és önmagához. A nagy Gauss az 1820-as években vetett fel egy, zárt térgörbék síkra való vetületének bizonyos kombinatorikai tulajdonságára vonatkozó problémát, amelynek megoldásában először Szőkefalvi-Nagy Gyula ért el számottevő előrehaladást (1927-ben), Lovász pedig első szegedi előadásában ennek a problémának a teljes megoldását mutatta be.

Bár az intézet professzorai mindig tanszékvezetőként működtek, s munkatársaik hovatartozása nem volt kérdéses, az intézet felosztása tanszékekre hivatalos iratokban csak 1967-től szerepel. Az intézet vezetője '61-ig a tanszékvezetők közül került ki. 1962-től a tanszékvezetők mellett más egyetemi tanárok is választhatóvá váltak intézeti vezetőnek. Hivatalos megjelölésük eleinte "igazgató", majd "az intézeti tanács elnöke" lett, az utóbbi időben pedig "tanszékcsoportvezető"; helyettesük megjelölése korábban "igazgatóhelyettes", ill. "az intézeti tanács titkára" volt, jelenleg pedig "tanszékcsoportvezető-helyettes". Régen a helyettesi feladatokat rendszerint az igazgató professzor adjunktusa látta el; ma a megnőtt létszámú intézetben a helyettesek is professzorok vagy tekintélyes docensek.

1956-ban a Bolyai Intézet keretében alakult meg az MTA Matematikai Kutató Intézetének Funkcionálanalízis Osztálya Szőkefalvi-Nagy Béla vezetésével, 1957-től pedig az MTA Matematikai Kutató Intézetének Matematikai logika és alkalmazásai Csoportja (1958-tól Osztálya) Kalmár László vezetésével. Ezek az egységek nemcsak a kutatási lehetőségek bővítését szolgálták, hanem arra is módot adtak, hogy olyan tehetségek, akik a politikai kurzus által kifogásolt származásuk miatt oktatóként nem dolgozhattak az egyetemen, szakmailag továbbfejlődhessenek. A két szervezeti egység 1967. január 1-től az MTA Analízis Tanszéki Kutatócsoportjává és az MTA Matematikai Logikai és Automataelméleti Tanszéki Kutatócsoportjává alakult át. 1967-ben a Bolyai Intézet négy tanszék gyűjtőneve lett. Hivatalosan ekkor alakult meg az Analízis Tanszék Szőkefalvi-Nagy Béla vezetésével, az Algebra és Számelmélet tanszék Rédei László vezetésével, a Matematika Alapjai és Számítástechnikai Tanszék Kalmár László vezetésével, valamint a Geometriai Tanszék Szőkefalvi-Nagy Béla, mint megbízott vezetésével. Rédei László 1967 végén Budapestre költözött, mivel az MTA Matematikai Kutató Intézete Algebrai Osztályának vezetőjévé nevezték ki.

Rédei egyetemi pályafutása előtt középiskolai tanárként már nemzetközileg ismertté tette nevét a másodfokú számtestek osztálycsoportja invariánsaira vonatkozó, Gauss klasszikus vizsgálatait kiegészítő eredményeivel. Absztrakt algebrai látásmódját, amely már számelméleti eredményeiben is megmutatkozott, mintegy aktivizálta részint - a sors által sajnálatosan rövidre szabott - együttműködés Szele Tiborral, részint pedig a találkozás Kalmár László absztrakt gondolkodásmódjával. Így Rédei lett a szerzője az első olyan algebrai összefoglaló tankönyvnek, amely túlmutatott a Van der Waerdentől eredő ún. modern algebrai szemléleten, s az algebrát, mint a műveletekkel felszerelt halmazok általános elméletét tekintette. Önálló könyvekben foglalta össze a végesen generált kommutatív félcsoportokra és a véges testek feletti hézagos polinomokra vonatkozó vizsgálatait. A véges geometriák napjainkban intenzívvé vált vizsgálata ez utóbbi könyvben található eredményekre támaszkodik. Mind ezek a könyvei, mind pedig a geometria alapjairól szóló könyve német és angol nyelven is megjelentek. Szegedi évei alatt elsősorban a csoport- és gyűrűelmélet területén dolgozott. A másodfokban nemkommutatív véges egyszerű csoportokra vonatkozó dolgozata adta az első impulzust a véges egyszerű csoportok sok évtizeden át szünetelő vizsgálatának felélesztéséhez, amelynek eredményeként a hetvenes évek végén - még Rédei életében - a helsinki matematikai kongresszuson bejelenthették a véges egyszerű csoportok teljes leírását. Rédeinek döntő szerepe volt a hazai algebrai iskola létrehozásában: az ötvenes évektől kezdve a legtöbb magyar algebrai kutató valamilyen értelemben az ő szellemi leszármazottja. És még egy színfolt: a világ matematikai központjaiban mindenütt terjednek legendák és anekdoták szórakozott tudósokról; Szegeden ezeknek hőse rendszerint Rédei László.

Ő utána 1968-tól Csákány Béla lett az Algebra és Számelmélet Tanszék vezetője; a tanszéket 1993-ig vezette. 1972-ben a tanszéki szervezet újból megváltozott. Létrejött az Analízis Alkalmazásai Tanszék, amelynek vezetője Tandori Károly lett. A Matematika Alapjai és Számítástudományi Tanszék pedig kettévált: a Számítástudományi Tanszék vezetője Kalmár László maradt, a másiknak a neve Halmazelméleti és Matematikai Logikai Tanszék, vezetője Fodor Géza lett.

Kalmár László 1975-ben vonult nyugalomba, s a következő évben örökre eltávozott. Személyében az intézet rendkívül szerteágazó érdeklődési körű kiemelkedő tudóst veszített el. Első oktatói éveiben néhány függvénytani és számelméleti eredménye mellett úttörő dolgozatot tett közzé a játékelméletről (mai terminológia szerint a kombinatorikai játékok elméletéről), továbbá, mint Edmund Landau megjegyzi az analízis alapjairól írt klasszikus könyvecskéjének előszavában, kijavította a természetes számok axiomatikus felépítésének egy rejtett fogyatékosságát. Alkotó erejét két olyan területen fejtette ki igazán, amelyeknek még a létjogosultságáért is meg kellett küzdenie. Ezek egyike a matematikai logika, a másik pedig a hozzá - mint később kiderült - szorosan kapcsolódó, de a harmincas években, a matematikai logika egyik fénykorában még nem is létező számítástudomány volt. Amikor Kalmár első matematikai logikai közleménye megjelent, még maga Riesz sem tekintette a matematika részének ezt a tudományágat, mint ahogy negyedszázaddal később sem vívta ki kollégái lelkesedését, amikor első számítástudományi dolgozatát publikálta. A matematikai logika akkor újdonságnak számító, azóta közkinccsé vált nagy eredményeire Kalmár egyszerűbb bizonyítást adott, s mindenki másnál élesebben ismerte fel összefüggéseiket. Ennek az éleslátásnak köszönhetően, amikor a rekurzív függvények és az algoritmusok szakértőjeként találkozott a számítógépi programokkal, a számítástudomány elkötelezett hívévé és művelőjévé vált. Az ötvenes években, amikor az informatika - akkor népszerű nevén kibernetika - hivatalosan még áltudománynak számított, Kalmár szemináriumain meg lehetett ismerkedni e terület legújabb eredményeivel. Kalmár kezdeményezésére és vezetésével 1962-re létrejött az egyetem önálló egységeként a Kibernetikai Laboratórium, amelyben 1964-ben már számítógép működött. Ez az intézmény és Kalmár László tanszéke, amely még hosszú időn át a Bolyai Intézet része maradt, alkotta az egyetem jelenlegi Informatikai Tanszékcsoportjának elődjét és alapját. Az alkalmazott matematikusok képzése a szegedi egyetemen, amely később hivatalosan programtervező és programozó matematikus képzésként folytatódott, ugyancsak Kalmár szervezésében és irányításával indult meg, még 1957-ben. A világ legnagyobb számítógéptudományi társasága, az IEEE Computer Society méltán tartja őt számon a számítástudomány nagy úttörői között.

Korán, 1977-ben veszítettük el Fodor Gézát. Nevét a kombinatorikus halmazelmélet két jelentős tétele viseli. Ezek egyike a stacionárius halmazok elméletének a kialakulásához vezetett, amelynek olyan nagy előfutárai voltak, mint Alekszandrov és Urysohn, s amely ma már "a halmazelmélet ábécéjéhez tartozik". A másik Fodor-tétel a halmazleképezések Turán Pál kezdeményezte elméletének egyik alapvető megállapítása: alacsony (végtelen) rendű halmazleképezés értelmezési tartománya előáll legfeljebb ugyanolyan alacsony számosságú független halmaz egyesítéseként.

1975-ben a Geometriai Tanszék élére Lovász Lászlót nevezték ki. Ő Szegedre költözve a tanszéket az 1981/82. tanév végéig vezette, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora lett. Még egyetemi hallgatóként Bjarni Jónsson egy nevezetes algebrai problémájának megoldásával vált ismertté, ma pedig a legnagyobb nemzetközi megbecsülésnek örvendő aktív hazai matematikus, akit elsősorban a gráfelmélet, és a számítástudomány egyik matematikai háttér-tudományának tekinthető bonyolultságelmélet kiemelkedő tudósaként tartanak számon, de az elméleti és az alkalmazott matematika más területein is maradandót alkotott. Szegeden tette fontos megállapításait gráfok információkapacitásáról, valamint a racionális számtest feletti polinomok szorzatra bontásának algoritmusáról.

Lovász távozása után a tanszék vezetésével Nagy Pétert bízták meg. Ő 1995-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre ment át. 1990-ben az Informatikai Tanszékcsoport megalakulásával a Bolyai Intézetből kivált a Számítástudományi Tanszék, amelyet Kalmár professzor visszavonulása után Gécseg Ferenc vezetett.

Az elmúlt évtizedekben az intézetben nevelkedett számos matematikus futott be sikeres pályát más hazai vagy külföldi intézményekben. A legkiválóbbak közül álljon itt néhányuk neve: Hajnal András (Kalmár tanítványa), Szendrei János (Rédei tanítványa), Korányi Ádám és Pukánszky Lajos (Szőkefalvi-Nagy Béla tanítványai), Máté Attila (Fodor Géza tanítványa).

1983 óta Szőkefalvi-Nagy Béla emeritus professzorként vesz részt az intézet életében. Szőkefalvi-Nagy Béla nagyszámú mély eredményt ért el az approximáció-elméletben, az ortogonális függvényrendszerek elméletében, a Fourier-analízisben és a geometriában is, alkotó munkájának legfontosabb területe azonban a Hilbert- és Banach-térbeli lineáris operátorok elmélete. Általunk ismeretlen a szerzője annak a szállóigévé vált jellemzésének, amely szerint "ő tudja a világon a legtöbbet abból, amit egy lineáris operátorról tudni lehet". Már méltattuk Riesz Frigyessel közös nagyhatású könyvét és 1942-ben megjelent monográfiáját a lineáris operátorokról. Egyetemi előadásait tankönyvbe foglalta, amely angolul is megjelent. Ciprian Foias román matematikussal közös kutatásainak számos nagy jelentőségű eredményét tartalmazza a Hilbert-tér operátorainak harmonikus analíziséről írt monográfiájuk. E könyv Szőkefalvi-Nagy Bélának abból a tételéből nőtt ki, hogy a Hilbert-tér minden kontrakciójának van unitér dilatációja, és az egyik legfontosabb fejezete a teljesen nemunitér kontrakciók unitér ekvivalens modelljének megadása.

Szőkefalvi-Nagy Béla 1947-től évtizedeken keresztül szerkesztette az Acta Scientiarum Mathematicarum-ot, gondoskodva magas szakmai nívójáról, igényesen fejlesztve technikai színvonalát is. Alapító főszerkesztőként vett részt 1975-ben a hazai és a szovjet tudományos akadémia Analysis Mathematica című közös folyóiratának a megindításában. Folytatta Riesz és Haar hagyományait a könyvtár építésében, felhasználva nagy nemzetközi tekintélyét és szakmai kapcsolatait. Komolyságot és fegyelmezettséget sugalló, respektust ébresztő, de nem megközelíthetetlen személyiségének mindig nagy szerepe volt az intézet eredeti szellemének megőrzésében, a tudomány és az oktatás primátusának fenntartásában a változó társadalmi körülmények között. Jóllehet a legfontosabb intézeti eseményeken mindmáig megjelenik, a mindennapos egyetemi tevékenységből való távozásával lezárult az intézet olyan, több mint fél évszázados korszaka, amely színét és varázsát nem kis mértékben a "második triumvirátus" (Kalmár, Rédei és Szőkefalvi-Nagy Béla) jelenlétének köszönhette.


A Bolyai Intézet legújabb kora. Az intézet jelenlegi mindennapi oktató és kutató munkáját végző munkatársak személy szerinti méltatása történeti áttekintésnek nem lehet feladata. Magáról a munkáról, körülményeiről és eredményeiről azonban szükséges képet nyújtanunk. 1950-től a korábbiaknál jóval nagyobb létszámú évfolyamok jelentek meg az intézet tantermeiben. Jóllehet a vizsgáztatás szigorúsága nem változott, s a matematikai szakok valamelyikét elkezdő hallgatók közül sokan - éppúgy, mint a korábbi évtizedekben - ma is menetközben módosítják pályájukat, az intézet által kibocsátott szakemberek száma nagymértékben emelkedett. A tendenciát jól mutatja néhány adat: 1965-ben 36 tanárjelölt mellett 8 matematikus szerzett oklevelet. 1980-ban a sikeresen végzett tanárok száma 39, emellett 44 programtervező matematikust és 30 (főiskolai szintű képzést kapott) programozó matematikust bocsátott ki (utóbbiakat az időközben megerősödött Kibernetikai Laboratórium tevékenységére is támaszkodva) az intézet. 1995-ben pedig 57 tanáron és 9 matematikuson kívül 70 programtervező és 50 programozó matematikus fejezte be tanulmányait, az utóbbiak az Informatikai Tanszékcsoporttal összehangolva végzett oktatómunka eredményeként, közülük is 34 a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemmel közös közgazdasági matematikusképzés keretében.

A hatvanas években kezdtek megnyílni a találkozások lehetőségei külföldi kollégákkal. A két háború között személyes eszmecserékre ritkán került sor; ezért pl. a George D. Birkhoff és Oliver D. Kellogg amerikai tudósok 1928. évi látogatásáról készült fénykép ma is az intézet féltett ereklyéi közé tartozik. Tény, hogy a "nagyok" mellett Kalmár, Lipka és Radó is résztvett a már említett bolognai nemzetközi kongresszuson, s a harmincas években az akkori fiatalok közül Szőkefalvi-Nagy Béla és Rédei László hosszabb külföldi tanulmányútra mehetett; ez azonban inkább kivétel volt, mint szabály. A második világháború s a következő két évtized sem kedvezett a nemzetközi kapcsolatoknak. Csak az utolsó negyedszázadban válhattak rendszeressé a hosszabb-rövidebb tanulmányutak, a külföldi kongresszusok és konferenciák látogatása. Az intézet mai professzorai mind dolgoztak már - többen jelenleg is dolgoznak - vendégprofesszorként vagy vendégkutatóként külföldi egyetemeken, s hasonló érvényes a más beosztású oktatók jelentős részére. A látogatásokat a legkiválóbb külföldi tudósok viszonozták, amiről az intézeti könyvtár négy évtized óta vezetett vendégkönyvének bejegyzései tanúskodnak. 1971 óta az intézet tanszékei rendszeresen szerveznek matematikai konferenciákat a matematika különböző területeiről, esetenként a Bolyai János Matematikai Társulattal közösen, átlagosan évenkénti gyakorisággal. Az eddigi témák: univerzális algebra és hálóelmélet, a differenciálegyenletek kvalitatív elmélete, a számítástudomány diszkrét matematikai alapjai, geometria, félcsoportelmélet, matroidelmélet.

Tovább élnek a nagy elődök kezdeményezte kutatási irányok. Az analízis hagyományos területei (ortogonális sorok, Fourier-analízis, approximációelmélet) és a funkcionálanalízis mellett erős kutatóműhely vizsgálja a közönséges differenciálegyenletekre és a funkcionál-differenciálegyenletekre vonatkozó stabilitási és periodicitási kérdéseket. A valószínűségszámítás és a matematikai statisztika határeloszlás-tételeivel kapcsolatos vizsgálatok is folytatódnak, s új kutatási témaként megjelentek a sztochasztikus folyamatok és a dinamikai rendszerek. Az algebrán belül a varietások és klónok elméletének ugyancsak erős műhelye jött létre, folytatódik a fiatalon elveszített kiváló tehetségű Huhn András által megkezdett hálóelméleti kutatás, valamint a félcsoportok vizsgálata. A geometria kutatói eredményesen művelik a konvex geometriát, az integrálgeometriát és a szövetgeometriát. Nem hiányzik a kutatási ágak közül a kombinatorika sem, végül pedig, de nem utolsósorban, nem maradhat említés nélkül az a magas színvonalú szakmai tevékenység, amellyel hallgatóink felkészítése a matematikatanári pályára, valamint a fiatal tehetségek felfedezése folyik. Az utolsó három évben a tudományos utánpótlás korábbi központosított képzése helyébe az egyetemi intézetekben folyó doktorandusképzés lépett, amelyben már eddig is 26 fiatal diplomás vett vagy vesz részt. A számukra tartott előadások és konzultációk felölelik a fentebb felsorolt témákat, s a címek és előadók jegyzéke a szakember számára meggyőzően mutatja, hogy a matematika számos ágában - a két háború közötti időszakhoz hasonlóan - Szegeden ma is a kor legmagasabb színvonalán folytathatók tanulmányok. A doktorandusok ott vannak a tanszékek évtizedek óta működő tudományos szemináriumain is, amelyek a régi funkcionálanalízis szemináriumok hagyományait folytatják, s amelyek leggyakoribb témái napjainkban az algebrából és a közönséges differenciálegyenletek kvalitatív elméletéből kerülnek ki.

A tudományos munka eredményeinek nemzetközi folyóiratokban való közlése és a nemzetközi konferenciákon tartott beszámolók mellett monográfiák is születtek. Gécseg professzor az intézet tagjaként írta az Algebraic Theory of Automata című könyvét (az akkor ugyancsak itt dolgozó Peák Istvánnal együtt), továbbá a Tree Automata és a Products of Automata című monográfiáit, hasonlóképpen Lovász professzor is Combinatorial Problems and Exercises, valamint Algoritmusok című könyvét. Az intézet jelenlegi professzorainak munkáiból Leindler László Strong Approximation by Fourier Series, Szendrei Ágnes Clones in Universal Algebra, továbbá Totik Vilmos Moduli of Smoothness, General Orthogonal Polynomials, Weighted Approximation with Varying Weights és Logarithmic Potentials with External Fields című monográfiáit emelhetjük ki. Ezeken kívül az intézetben az elmúlt évtizedek során számos egyetemi tankönyv, jegyzet és segédkönyv készült, amiben az utóbbi időben egyre fokozódó szerephez jutott az intézet "Polygon" nevű kiadói vállalkozása. Az utóbbi 1991 óta működik, s a Polygon című folyóirat mellett, amely elsősorban tanárok és egyetemi hallgatók számára írt matematikai és szakmódszertani közleményeket tartalmaz, könyveket és jegyzeteket is ad ki.

1995 óta Tandori Károly, a két "triumvirátust" követő korszak legkiemelkedőbb tudós- és tanáregyénisége is csupán emeritus professzorként van köztünk. Bolyai intézeti pályáját Kalmár László tanársegédjeként 1949-ben kezdte, s az ortogonális függvényrendszerek elméletében hamarosan kiemelkedő eredményeket ért el. Az ezekhez tartozó konstans együtthatós sorok konvergenciájára vonatkozó sok évtizedes Rademacher-Menysov-Kaczmarz-féle elegendő feltételek szükségességét bebizonyítva pozitív monoton nem növekvő együttható-sorozatok esetére a kérdéskör végleges megoldását adta, s az általános esetben is megtalálta a konvergencia egy bonyolult, de elegáns szükséges és elegendő feltételét. Amellett, hogy világszerte a klasszikus analízis virtuóz művelőjeként tartják számon, a valószínűségszámításban (a nagy számok törvényeinek és gyengén függő véletlen valószínűségi változók sorai konvergenciaproblémáinak vizsgálatában) ugyancsak jelentős eredményeket ért el. Iskolateremtő egyéniség; számos tanítványa dolgozik tekintélyes professzorként hazai egyetemeken. Nyugodt bölcsességével meghatározó tényezője volt az intézeten belüli kohézió invarianciájának az elmúlt évtizedek nem kevés körültekintést kívánó körülményei között.

Befejezésül néhány soros összefoglalás következik az intézet szervezetéről; arról, hogy milyen megtisztelő szolgálattal bízta meg az intézet egyes tagjait az egyetem és a kar; végül az intézet tudósai által elnyert legmagasabb hazai elismerésekről és kitüntetésekről. A Bolyai Intézet jelenlegi tanszékei: Analízis Tanszék, vezetője Leindler László professzor(1983-tól); Halmazelmélet és Matematikai Logika Tanszék, vezetője Totik Vilmos professzor(1989-től); Analízis Alkalmazásai Tanszék, vezetője Móricz Ferenc professzor (1995-től); Algebra és Számelmélet Tanszék, vezetője Megyesi László docens (1993-tól); Geometriai Tanszék, vezetője Hajnal Péter (1996-tól). Az Intézeti Tanács ez idő szerinti elnöke Hatvani László professzor, helyettesei Czédli Gábor docens és Klukovits Lajos docens. Az intézet e felsorolásban még nem említett professzorai ezenkívül Csákány Béla, Csörgő Sándor, Kérchy László, Krámli András és Szendrei Ágnes, docensei B. Szendrei Mária, Durszt Endre, Hajnal Péter, Hegedűs Jenő, Kincses János, Krisztin Tibor, Kurusa Árpád, Németh József, Pintér Lajos, Pollák György, Simányi Nándor, Stachó László, Szabó László, Szőnyi Tamás és Terjéki József. Az intézet tanszékei kezdettől fogva közös költségvetés alapján, közös adminisztrációval és közös könyvtárral működnek.

Az egyetem és a Természettudományi Kar irányításában a háború óta eltelt fél évszázad során is kaptak feladatot a matematikusok. Rektorként szolgálta az egyetemet Kalmár László, Fodor Géza, Csákány Béla és Csirik János; rektorhelyettesként Fodor Géza, Csákány Béla, Leindler László és Csirik János (az egyetem Informatikai Tanszékcsoportjának professzora, aki ugyancsak a Bolyai Intézetből indult). A Természettudományi Kar dékánjaként működött Rédei László, Szőkefalvi-Nagy Béla (két ízben), Leindler László, Tandori Károly (két egymást követő alkalommal megválasztva), Gécseg Ferenc és Hatvani László. A legmagasabb szintű hazai tudományos elismerést jelentő akadémiai tagságot a következők nyerték el (időrendben): Szőkefalvi-Nagy Béla, Kalmár László és Rédei László, Tandori Károly, Fodor Géza és Leindler László, Lovász László (szegedi professzorsága idején), Gécseg Ferenc, Totik Vilmos és Hatvani László. A Kőnig Gyula-érem helyére számos szakmai kitüntetés lépett; a legnagyobb hazai elismerést a legutóbbi ötven évben a Kossuth-díj, majd a helyébe lépett állami díj, utóbb a Széchenyi-díj jelenti. A Kossuth-díjat élete végén, már budapesti korszakában Riesz Frigyes két ízben is elnyerte. Szőkefalvi-Nagy Béla három alkalommal, Rédei László, Kalmár László és Tandori Károly kétszer, Lovász László és Leindler László pedig egyszer részesült ebben vagy az ennek megfelelő kitüntetésben.

Ha, áttekintve a szegedi egyetemi matematikai iskola kétségtelen sikereit, titkukat keressük, talán így hangozhat a válasz: ennek az iskolának a szelleme mindig arra nevelte az iskola tagjait - éretteket és növendékeket egyaránt -, hogy keressék az egyensúlyt a tanítás és a kutatás, a szigorúság és a barátság, az önmegvalósítás és a szolgálat között.

Csákány Béla - Varga Antal (1996)


Veszteségek, változások, kiegészítések. A legutóbbi évtizedben elhunyt
Szőkefalvi-Nagy Béla (1998), Pollák György (2001), Tandori Károly (2005) és Durszt Endre (2005).

Az Intézeti Tanács elnöke Kérchy László (2005-től), helyettesei Fodor Ferenc és Szabó László. Az Analízis Alkalmazásai Tanszék két tanszékre osztódott: Sztochasztika Tanszék (vezetője Csörgő Sándor) és Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszék (vezetője Krisztin Tibor). Az intézet további tanszékvezetői Czédli Gábor (Algebra és Számelmélet), Kérchy László (Analízis), Kurusa Árpád (Geometria) és Totik Vilmos (Halmazelmélet és Matematikai Logika).  
1996 óta professzori kinevezést kapott B. Szendrei Mária, Czédli Gábor és Krisztin Tibor, továbbá Simányi Nándor, aki azonban megvált az intézettől, mert az Egyesült Államokba kapott meghívást ugyancsak professzori állásra.
Emeritus professzorként tagja az intézetnek Csákány Béla és Leindler László. Az intézet címzetes professzorai Pintér Lajos és Szendrei János. 1996 óta docensi kinevezést kapott Fodor Ferenc, Gévay Gábor, Kiss György, Makay Géza, Nagy Gábor Péter, Németh Zoltán, Ódor Tibor, Szabó László Imre, Szabó Tamás, Viharos László és Zádori László; címzetes docens Gehér László.

Csörgő Sándort a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. Hatvani László és Totik Vilmos elnyerték a Széchenyi-díjat.

Az intézetben 2004 óta számítástechnikai kabinet működik.


Cs. B. - V. A. (2007)