Szőkefalvi-Nagy Gyula halálának 60. évfordulójára

Közzétéve: 2013. március 25. hétfő, 11:20

Szőkefalvi-Nagy Gyula a geometria tanszék vezetője volt.

Az alábbiakat Nagy Péternek a Polygon folyóirat III:2(1993), 1-4 számában megjelent "Szőkefalvi-Nagy Gyula 1887-1953" cikke alapján közöljük.

Szőkefalvi-Nagy Gyula 1887. április 11-én született a Kisküküllő megyei Erzsébetvárosban és 1953. október 10-én halt meg Szegeden.

Szőkefalvi--Nagy Gyula, korának jelentős matematikus egyénisége. Életpályája, tudományos és oktatói életműve magán viseli a kor nagy történelmi viharainak hatásait. Igen nagy munkabírású,fáradhatatlan és termékeny kutató, nagy hatású pedagógus egyéniség volt.

Munkásságának egyik jelentős területe a polinomok, algebrai függvények és görbék geometriai elmélete. E témakör módszerei és eredményei hozzájárultak a modern algebrai geometria tudományágának kialakulásához. A projektív síkbeli és térbeli zárt analitikus görbék és felületek globális tulajdonságait és szingularitásait szintetikus geometriai eszközökkel leíró vizsgálatai jelentős hazai és nemzetközi kutatásokat inspiráltak.

Erdélyben nőtt fel nehéz körülmények között. Hatéves volt, amikor édesapja meghalt. 1905-től a kolozsvári egyetem matematika---fizika szakos hallgatója. Ez az egyetem a századforduló után fellendülésnek indult magyar matematikai tudományos életben vezető szerepet töltött be. Tanárai voltak: Schlesinger Lajos, Fejér Lipót, Vályi Gyula és Farkas Gyula, akik koruknak nemcsak kiváló, nemzetközi tekintélyű kutatói, hanem jelentős tanári egyéniségei is voltak. 1909-ben kapta meg diplomáját, és ugyanebben az évben doktorált Algebrai görbék aritmetikai tulajdonságai című értekezésével Schlesinger Lajos professzornál.

Az 1911---12-es tanévben Göttingenben folytatta tanulmányait magyar állami ösztöndíjjal. 1915-ben habilitált a kolozsvári, majd 1922-ben a Szegedre áttelepült Ferencz József Tudományegyetemen. Ezalatt Privigyén, Csíkszeredán és Kolozsvárott középiskolai tanárként dolgozott, majd igazgatója volt a kolozsvári Marianum női felsőkereskedelmi iskolának. Erdély Romániához csatolása után Kolozsvárott maradt tanárként, és igen nehéz körülmények között folytatta eredményes kutatásait.

1926-ban az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat Kőnig Gyula díjjal tüntette ki. 1929-ben az újonnan alapított Szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolára hívták tanszékvezető professzornak, így családjával Szegedre költözött. 1934-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1938-ban a Tanárképző Főiskola igazgatója, majd a következő évtől egyetemi tanárként vezeti a Szegedi Tudományegyetem Geometria Tanszékét. 1940-ben észak-Erdély és Székelyföld visszacsatolásakor ismét Kolozsvárra költözik, ahol a visszatelepült egyetem Matematikai Intézetének igazgatójaként és a Természettudományi Kar dékánjaként fáradhatatlanul végezte egyetemszervező, oktató- és kutatómunkáját. Ekkor írta meg a A geometriai szerkesztések elmélete című monográfiáját.

A megfeszített munka közben 1943 végén agyvérzés érte, és részlegesen megbénult. A háború után megrokkant egészséggel tért vissza Szegedre, és foglalta el újra egyetemi tanári állását. Előadásait eleinte az egyetemen, majd a lakásán rendszeresen megtartotta, tudományos munkája továbbra is termékeny volt, az egyetemi és tudományos közéletben azonban már nem tudott részt venni. 1946-ban lett az Akadémia rendes tagja.

1953. október 10-én újabb agyvérzés érte, aminek következtében négy nappal később elhunyt.

Életművének összefoglaló értékelésekor először is észre kell vennünk, hogy Szőkefalvi-Nagy Gyula a nehéz történelmi feltételek folytán, majd betegsége miatt is magányos tudós volt. A göttingeni ösztöndíjas évtől eltekintve nem volt lehetősége a nemzetközi tudományos élet képviselőivel való személyes ismeretség kiépítésére. Levelezéssel azonban kapcsolatot tartott a kutatási területe legjelentősebb képviselőivel.

Itt kell kitérnünk a szegedi egyetemen működő, a Bolyai Intézetet és az Acta Scientiarum Matematicarum folyóiratot megalapító világhírű professzorokkal: Riesz Frigyessel, Haár Alfréddal és Kerékjártó Bélával való kapcsolatára. Ez a három fiatal, energikus tudós vállalta a Kolozsvárról Szegedre menekült egyetem matematikai intézetének megszervezését a kolozsvári hagyományoknak és a legmagasabb nemzetközi igényeknek megfelelően. Szőkefalvi-Nagy Gyula Szegedre jövetelekor ez a munka már nagy sikereket ért el, amelynek folytatásában ő is szerepet vállalt.

A Riesz-Haár-Kerékjártó hármas az 1920---40-es évek matematikai kutatásainak középponti kérdéseivel foglalkozott, amelyek a matematikai elméletek axiomatikus megalapozásával voltak kapcsolatban. Szőkefalvi-Nagy Gyula tudományos tevékenységében a matematikán belül egy korábbi, akkoriban kevésbé divatos irányzatot képviselt, amely a problémák megfogalmazásában és feldolgozásában fontosnak tartotta a szemléletességet, néha akár a pontosság rovására is. Ez a matematikaértelmezés is hozzájárult ahhoz, hogy Szőkefalvi-Nagy Gyula körül nem alakult ki tudományos iskola, habár megkapta a tudományos élet legmagasabb elismeréseit.

A matematika fejlődésében a struktúrák axiomatikus megalapozására irányuló törekvés, illetve az alkalmazhatóságnak, a fizikai valósággal való kapcsolatnak és szemléletességnek az igénye egyaránt fontos szerepet játszott. Ezt az állítást jól illusztrálja a Szőkefalvi-Nagy Gyula kutatásaival képviselt tudományterületnek az elmúlt 50 évben végbement fejlődése. A polinomok geometriai elmélete, az algebrai görbék klasszikus vizsgálata az 1950---80-as években a nagyon magas absztrakciós szinten kidolgozott, igen mély matematikai összefüggéseket feldolgozó, de a szemléletes tartalmat elveszítő algebrai geometriai elméletben jutott egy bizonyos csúcspontra. Ugyanakkor a véges geometriai struktúrák számítástudományi és kódoláselméleti alkalmazásai újra fontossá tették a klasszikus és elemi geometriai eszközökkel megfogalmazható problémák vizsgálatát. Ezek a jelenleg is folyó kutatások módszertani szempontból közel állnak ahhoz, amit a század elején neveztek algebrai geometriának, csupán a valós számtest szerepét a véges testek veszik át.

Szőkefalvi-Nagy Gyula a szemléletes algebrai, analitikus és geometriai kutatásairól 148 tanulmányt publikált hazai és nemzetközi folyóiratokban. Kutatásaiban a visszatérő középponti kérdés egyrészt az volt, hogy a polinomokkal megadott egyenleteknek és egyenletrendszereknek eleget tevő diszkrét vagy folytonos szerkezetű szám- és ponthalmazok milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, másrészt hogyan lehet ezeket a vizsgálatokat kiterjeszteni polinomoknál általánosabb szerkezetű függvényekre. Vizsgálta a polinomok hányadosaként előálló racionális és ezeknél általánosabb szerkezetű ún. transzcendens függvények (amelyek képletében a hatványoktól különböző, pl. trigonometrikus függvények is szerepelnek) zéróhelyeinek eloszlását. Alapvető eredményeket ért el az algebrai görbék és felületek geometriai leírására vonatkozóan. Majd azzal a ma is fontos kérdéskörrel foglalkozott, hogy az algebrai görbék és felületek nagybani alakját jellemző mérőszámokat hogyan lehet kiterjeszteni és felhasználni differenciálható görbék és felületek vizsgálatára.

Szőkefalvi-Nagy Gyula munkásságában a kutatói tevékenységgel egyenrangú értéket képviselt a tanári és oktatásszervező tevékenység. Középiskolai, főiskolai és egyetemi oktatói és vezetői munkája tudományos életművével teljes összhangban volt. Számára a kutatás szemléletessége nem csupán matematika-filozófiai probléma, hanem lehetőséget adott arra, hogy kutatásának melléktermékeiből tanítványainak érdekes feladatokat tűzzön ki. Ez a célkitűzés motiválta geometriai szerkesztéselméleti kutatásait is. E témakörnek megírta módszertani szempontból is kitűnő monográfiáját. Tanári tevékenységének emlékét őrzi az 1962 óta évente megrendezett Szőkefalvi---Nagy Gyula középiskolás matematikai emlékverseny is.

Legfontosabb műveinek listája:

Szőkefalvi-Nagy Gyula önéletrajza